Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936

17 kapuzatban csak 10 apostol alakja fért el a középett lévő Krisztus-szobor mellett, 2 így a kapuzat mellett került fülkébe. A kapuzatnak nagyra emelkedése miatt került valószínűen az egyetlen rózsaablak is a bal toronyra. Azt, hogy eredetileg a román külső falaknak megfelelően román kapuzatot is kezdtek építeni, bizonyították a restaurációkor a mostani kapuzat alatt megtalált, szélesebbre terjedő fundamentum-kövek, valamint az egész kapuzat románnak szánt, nagy falvastagsága. A templom belseje tehát aránylag újabb kiképzésű és ha meggondoljuk, hogy restaurálásakor nagyarányú újrarakáson esett át nagy részében, megértjük, hogy miért hiányoznak benne a kisebb részletdíszítések, kis fialás építmények, fülkék, emlékkövek és miért gyakorol a belső szinte puritán nemes hatást a szemlélőre. A külső annál beszédesebb. Ezerféle dologra figyelmeztet a szentélyén, északi falán és kapuzatán. A déli falazatán is biztosan sok minden volt és a kapcsolatos déli épületen, de ezek elpusztultak. Amíg a belsőben a régi korból csak az oltár mögött egy Szt. György alak, a falakon két felszentelési kereszt, a jobb toronyban pedig némi alakfestés maradt meg sokáig (ma már csak ez utóbbi van meg), az északi (bal) hajóban pedig egy érdekes madármotívumú oszlopfő az egyik pillér mellékhajói oldalán, addig a külsőn, ha csonkán is, sok minden sorakozik. A déli mellékkapunál, ahol a kotostorba volt a főátjáró, van az Istenbáránya képe, az örök áldozat, az áldozatra járulók vonzó példaképe. Ezen az oldalon van a sekrestye is. Első tekintetre látható, hogy újabb hozzáépítés a templomhoz. A sekrestye helyén a földszinten és a jobb torony déli oldalán emelet magasságban volt egy-egy bejárat; az előbbin keresztül a templomba, az utóbbin a kórusra mentek a régi kolostorból. E részben a főhajó déli falához támaszkodva a bal hajó fölött egy boltozott cella és refektórium építmény volt a legutóbbi időkben, ami már a XVII. sz.-ban Tolnay Ferenc idejében került oda, vagy valami más rendeltetésű épületrészből átalakítva maradt ott. Itt lehetett régebben a szerzetesek imaterme (káptalanterem), míg a szentélyben és kóruson a karimát mondották. A három apsison aztán csodálatos gazdagságban maradt ránk (ha renováltan is) a régi díszítés, akárcsak a főkapun. A csekély kivétellel egész eredetiségében meglevő, egy emelet magas főapsist éppúgy, mint az alacsonyabb mellékapsisokat gazdag csipkepárkányok koronázzák; ezeket bőven megtaláljuk a hajókat végző oromfalakon éppúgy, mint a főtetőzet, oldaltetőzet alatt és négy koszorúban a hatalmas tornyokon. 4 — 4 féloszlop erőteljesen tagolja az ablakmélyedésekkel úgyis változatossá tett apsisokat. Az ablakok íveiben figyelemre méltók az ősi gömbalakú díszek sorakozása, a pálcafonatos, fűrészfogas díszítések. A főapsison a földszinti tagozatban (az emeletmagasságban levő 3 ablak alatt) 4—4 sekélyebb fülke van. Ezek mindegyikében egy—egy beszédes szobor vagy dombormű volt azelőtt. Ezek legnagyobb része az idő viszontag-