Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936

9 hittanórákon tárják fel, s a hittanár a következő órán az illető kívánsága szerint vagy nyiltan vagy jeligés, lezárt levélben válaszol. Az egyik osztályban többszöri ilyen levélváltás után így ír az egyik fiú : „Nagyon-nagyon szépen köszönöm azt a megértést, amellyel kérdéseimet fogadni tetszett. Hálát adok az Istennek, hogy Ft. Urat megismerhettem. Ezt jobban is ki szeretném aknázni. Kérem, vegye át lelkem gondozását, amelyet én teljes bizalommal és hálás szívvel adok át. Szíveskedjék egy időt kijelölni, amikor beszámolhatok mindenről, ami eddig velem történt. Tessék megbocsátani merészségem, amellyel kijelentem, hogy Osztályfőnök Úrban egy atyai jóbarátra találtam. Ezzel érzem magamat legbiztosabban megvédeni korom veszedelmeitől". Egy másik levél : „Sokszor volt már jóbarátom, kiket szerettem, velük sétáltam, tanultam. Eddig még ezekben mindig csalódtam. Mikor bajba kerültem, nem segítettek rajtam, és én csak ilyenkor láttam, kiket tartottam én jóbarátaimnak. Sok csalódás után azonban rátaláltam arra, akit legjobban és legbiztosabban tarthatok jóbarátomnak. Ez a lelkiatyám, kiben tudom, hogy sosem fogok csalódni. Tanácsot ad, mikor nem tudom, mit tegyek ; mindig szeretettel vár rám és segít a bizonytalan úton." Egy következő így számol be jóbarátjáról : „Legjobb barátom a gyóntatóatyám Szeretem, mert mindig bizonyos atyai jósággal beszél hozzám ; ezzel nagyon hamar megnyerte bizalmamat, és azt hiszem, hogy intései és figyelmeztetései csak javamra válhatnak". Természetes, hogy e három — eszményi értelemben vett — barátságon kívül (tehát az Ur Jézus, a szülők és az atyai jóbarát barátságán kívül) a diák legkönnyebben osztálytársai közt fogja megtalálni jóbarátját, hiszen a hasonlókorúak és az egyenlő nevelés folytán ugyanolyan lelkihangoltságúak közt fejlődik leghamarabb barátság ; azután meg épen az osztálytársak azok, akik az iskolában való hosszú és gyakori együttlét alatt jó- és balsorsban igazán alaposan megismerhetik egymás jó és rossz tulajdonságait, vonzó és taszító jellemvonásait. A diákok beszámolóinak legnagyobb része erről tesz tanúságot. „Az én legjobb barátom osztálytársam. Már hatodik éve, hogy állandóan együtt vagyunk Volt alkalmam eléggé megismerni. Az ő társasága rám nézve valóban nemesítőleg hat. Majdnem minden találkozásunk után finomodva válok el tőle. Tanulmányaimban segít, jó példát ad, viselkedése szinte buzdítás számomra. Hibáimra figyelmeztet, túltengéseimet csökkenteni igyekszik, szóval valóban jóbarátom." „Os7tálytársam, akit legjobb barátomnak nevezhetek — írja egy másik — szintén csak ember. Neki is vannak hibái, de ezeket egyáltalában nem veszem rossz néven, sőt épülök azon, mikor látom, hogy küzd ellenük". Ismét másik őszinte, részletes lélekkitárásával, komoly felfogásával nyeri meg rokonszenvünket: „Legjobb barátom osztálytársam. Ezzel magyarázható talán az, hogy egymásra találtunk és most már mindenben együtt vagyunk » egymást segítjük, támogatjuk minden alkalommal. Ez a jóban-rosszban együtt-