Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1935

56 Kat. Mtúresték. A Bencés Diákszövetség megbízásából Solymoss Vendel igazgató a mult hagyományaihoz képest a gimnázium dísztermében ismeretterjesztő és keresztény erkölcsi világnézetet terjeszteni és erősíteni akaró estéket rendezett, amelyen a város közönsége vallási különbség nélkül mindig nagy számban vett részt. A vidéki és helybeli előadók részint az őszi kat. nagygyűlés célkitűzését fogadták el és a Casti connubii kezdetű pápai enciklika tárgyát, a keresztény házasság és a gyermek nagy kérdéseit fejtegették, részint általános kultúrtémáról értekeztek. 1935. nov. 9. Németh Imre kőszegi kat. tanítónőképezdei igazgató a családi nyomor-ró\ —, dr. Bánhegyi Jób pannonhalmi főiskolai tanár a mai magyar írónők-ről beszélt — 1936. jan- 23. szónokai voltak dr. Dobrovich Ágoston bencés gimnáziumi igazgató Pápáról (A mai család válsága) és Kraft József áll. tanítóképezdei igazgató Pápáról (Lélektani jelenségek). — Március 14-én Solymoss Vendel gimnáziumi igazgató „Utam a kanári szigetekre" címen vetített képekkel szemléltetett útirajzot adott elő, míg Szekeres Bónis budapesti bencés tanár „Széchenyi István egyéniségé*-ről adott elő. — Fogadják a szónokok e helyről is értékes munkájukért a Bencés Diákszövetség igaz háláját ! Húsz év után ... Dr. vitéz Nagy Iván érettségi kormányképviselő beszéde a 20 éves érettségi találkozón. Húsz éve . . . akkor virág volt a katonasipkánkon és lányok integettek a Királyúton, amikor a sok önkéntes fiú az állomásra ment. Húsz év ! Azóta egy világ változott körülöttünk, de Kőszeg, — Kőszeg ma is olvan, mint akkor volt . . . Vagy legalább nekünk olyan : csendes, tiszta, árnyas lombú utcái, régi szép házai, halk szavú kedves lakósai — ideális hely a diákok számára. Most már másodszor voltunk itt találkozón. Sajnos, még húszan sem jöttünk össze, pedig de sokan indultunk el 28 évvel ezelőtt, az első szeptemberi találkozóról, mikor rövidnadrágos, ijedtszemű, apró gyermekseregként összekerültünk az I osztály zöldrefestett padjaiban. Majdnem egy emberöltő telt el azóta. S ha most visszanézünk, mi is megállapíthatjuk, — mint már annyian előttünk és amit akkor dehogy ís akartunk elhinni, hogy életünk egyik legszebb szaka mégis csak az volt, amit úgy hívnak: diákélet. Hiszen igaz, igaz; amikor néhai Nagy Balázs igazgató úr nehéz matematikai feladatokat adott fel nekünk, vagy Komonczy Gáspár tanár úr sokat jelölt ki az Iliasból fordításra, el-el keseredett a gyerekszívünk. De azóta — haj ! — az Élet, ez a nagy E-vel szereplő lepszigorubb tanár, be sokszor is adott fel mindannyiunknak sokkalta nehezebb tételeket, s bizony: nem csak egy-két ismeretlenes egyenleteket kellett később megoldanunk. Ismeretlen nehéz szövegeket hányszor kaptunk magunk elé, amiket sokkal fárasztóbb és keservesebb volt kisilabizálni, mint a jó öreg Homéros szines meséit. Hogy mégis meg tudtuk oldani az Élet kisebb-nagyobb egyenleteit, hogy el tudtuk olvasni az elénkbe kerülő szövegeket, azt köszönhetjük, — s ezt hálás szívvel kívánjuk leszögezni — hogy itt a bencés rend kitűnő tanárainak vezetése alatt álló gimnáziumban végeztük tanulmányainkat. Szent Benedek-rendjének világhírű és a századok folyamán Magyarországon is olyan áldásos működést kifejtett tanáraitól ugyanis mi nemcsak latint, számtant meg irodalmat tanultunk a nyolc év alatt, hanem annál sokkal több történt velünk : embert faragtak belőlünk. Nemcsak tanítás és oktatás, de nevelés, lélekformálás folyt itt. Iparkodtak a régi görög ideált : a „kalokaiagathos"-t, a talpig férfit kialakítani belőlünk. S ha megálltuk később helyünket, azt ennek a lélekidomításnak, a spiritus Kőszegiensisnek, Szent Benedek szellemében történő nevelésnek köszönhetjük. Húsz év után megint visszatérve, hálás szívvel köszönjük a rendnek, a gimnáziumnak, — s sokan közülünk a Kelcz-Adelffy árvaháznak is, — valamint volt szeretett tanárainknak aránk fordított sok gondoskodást, szerető oktatást. Reméljük, hogy soksok nemzedék fog még kikerülni ennek a gimnáziumnak falai közül, amely velünk együtt fog megöregedni, s mikor már mi elmúlunk, akkor is tovább, örökre fogja szolgálni a magyar nemzet kultúrájának dicsőséges fejlődését. De kívánjuk Kőszegnek, a magyar határvárosok e drága gyöngyszemének is, hogy úgy, mint az elmúlt húsz év alatt is, vivat, crescat, floreat tovább is szépséges, gazdagodó, folyton csinosodó, felejthetetlen diákvárosként.