Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1935

36 mert Liszt Ferenc neve városunk büszkesége, Kováts Ferenc neve pedig à büszke Liszt Ferenc név tanításának melegszívű apostola. Isten éltesse a mi derék, a mi jó karnagy urunkat! Balázs Olivér dr. beszéde Budavár visszavételének ünnepén. 1936. máj. 3. Nekünk magyaroknak a szent Kereszt föltalálása kétszeresen ünnep. Ünnep először azért, mert hiszen a mi kultúránk is a kereszt tövében fakadt fel és indult útnak akkor, amikor gőgös magyar fejek keresztvíz alá hajoltak, s azáltal, hogy első szent királyunk a magyarságot a kereszt „igájába" törte, elhárította jövendője útjából azt a szomorú végzetet, mely pusztulásba vitte a Kárpátok medencéjének két rokonfajú népét : a húnokat és avarokat. És ünnepünk másodsorban azért, mert az idén van 250 éves évfordulója annak a nagyjelentőségű eseménynek, hogy a kereszt kultúrája újból visszavívta az őt megillető helyet a nemzet életében. Nincs még egy ország, mely oly magas árat fizetett volna azért, hogy népének nagy része majdnem másfél századig egy pogány hatalom igájában sínylődött. Ezért nekünk a kereszt mindennél drágább és kedvesebb, mert jelenti boldog történelmi multunkat, nemzeti dicsőségünket s jelenti másfélszázados pusztulásunkból új életre támadásunkat. A tények helyes értékelése és történelmünk igazságos megértése kívánja, hogy Buda 250 éves évfordulóján újból és újból hangot adjunk annak a gondolatnak, hogy a magyar történelemben és így a magyar kultúrában a keresztnek központi jelentősége van, vagy ahogy a milleniumi ünnepek nagy szónoka mondta : kard foglalta el, de kereszt tartotta fönn az országot. Budavárának felszabadítása a török alól elsősorban a magyarság érdeke, de ezentúl a nyugati keresztény kultúra szempontjából is döntő jelentéségű esemény volt, és azért, akik ezt a visszavételt előkészítették, megszervezték és végrehajtották, nemcsak a magyarság, de egész Európa háláját kiérdemelték. Kiket illet itt tehát a hála és elismerés, hogy egy halódó nemzetnek segítették visszaadni jövőjében való hitét és bizalmát, és segítettek annak a hatalmas kőnek elhengerítésében, mellyel a török félhold nemzeti pusztulásunkat akarta megpecsételni ? Sajnos, a magyarság az évszázados török harcok és a velük párhuzamos testvérháború között oly nagy vérveszteséget szenvedett, hogy a töröknek saját erejéből való kiverésére a költő és hadvezér Zrínyi Miklós idejében még talán, de a vasvári béke után alig gondolhatott volna. Hiszen a nemzet éppen akkor szakadt két táborra, s a nagyobb része akkor állott nyílt harcban uralkodójával, amikor minden magyarnak egy gondolatot kellett volna lelkében ápolnia, a török hatalommal való végső leszámolást. Sőt az erdélyiek egyenesen a törököt támogatták, s a felmentő sereg egyik súlyos gondja volt, hogy Thököly Imrét megakadályozzák abban, hogy fegyveres támogatással ne siessen a török védelmére. Tehát csak a nyugati királyhű rész vett részt Buda felszabadításában és azok a kurucpárti katonák, akik a döntő eseménynél kötelességük