Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1934

641 patria et libertate jelszóval kibontja a szabadság zászlóját és a szabadságra szomjas magyar föld májusi szellőiben meglobogtatva, köréje vonz főpapot, főurat, köznemest, városi polgárt és jobbágyot egyárant. S Rákóczi sereget teremt semmiből. Személyének, vagyonának önzetlen latbavetésével a nyugati seregek mintájára szervezi azt. Elhivatásában való hite, felelősségérzete és kötelességtudata olyan erőket szabadítanak fel benne, melyeket eddig sem ő, sem környezete nem ismertek. És a nemhivatásos katona Rákóczi elég jó hadvezérré s a filozofálásra hajlamos lélek sokfelé tekintő politikussá lesz. S Magyarország legnagyobb földbirtokosa legutolsó jobbágyának sorsát is szívén viselő melegszívű fejedelemmé válik. Recrudescunt vulnera incliti regni Hungáriáé. Felszakadnak a magyarság fájó, vérző sebei, szólt a fejedelem szózata s felhívását olvasták széles e hazában. Harsonázták harsonákon, tárogatóztak tárogatókon, énekelték édes-bús magyar nótákban s a felfakadt sebek nyomán felfakadt millió magyar, tót, oláh szíve vágya és kéz a kézben összefogva elindultak egy új honfoglalásra egy szebb, boldogabb magyar jövő kiharcolására. Es a szabadságért vívott élet-halál harcnak éber lelkiismerete Rákóczi Ferenc, aki esztergomi sátrában nem nyughat. Ott van mindenütt, hol szenvedés és küzdelem van. Ott töpreng a romhányi hadműveletek csikorgó éjszakáin, együtt fárad, koplal katonáival s mikor a hamvadó tábortüzek mellől délceg kuruc vitéz trombitája takarodót fúj, Rákóczinak a kürtjel újabb virrasztást, újabb töprengést jelent. Értem ezek után hűséges iródiákjának felkiáltását, honnét veszed nagyságos fejedelem az erőt ez életsorvasztó küzdelmekre, honnét a hitet és kitartást a nemzet sötét éjjelében ? Rákóczi ember volt. Voltak jellemének gátlásai. Mint fővezér elnéző volt, mint politikus túlságosan becsületes, mint államfő munka társainak sok mindent megengedőDe ott vannak lelkében azok a vonások is, melyek az örök emberi értékek magaslataira emelik őt. Csak aki nemzetének szeretetében olyan magaslatokra jutott mint Rákóczi, csak aki mint a legnagyobb magyar egy nemzetet hordozott magában, csak azok tudnak kényelmet, vagyont, életet feláldozni egy gondolatért, hogy nemzetüket nagynak, boldognak lássák a maguk keresztviselése, mártíromsága árán is. Rákóczi életének nyitja az ő emelkedett etikai felfogása, amely ott lebegett minden gondolata, cselekedete előtt és felett. Lelkének ez az erősen erkölcsi beállítottsága nem csupán az ész szava nála, hanem szíve mélyéig, vallásos hitéből táplálkozó istenszeretetének pompázó kivirágzása. Hívő lelke, mély istenszeretete tette őt szinte aszkétává, hogy a pénteket az Ur szenvedéséért, a szombatot a Boldogságos Szűz tiszteletére böjtölje át. Lelke odatapadt Krisztushoz és Egyházához és ez a tény neki adott erőt a száműzetés keserű éjjelén is. Tiszta, homálytalan gyermekkedélyét végig megőrizte. Boldognak gondolta a lelket, kit a napsugár vezet s a népet, mely a napsugár után indul. A lélek és a nemzetek napsugara pedig Krisztus a lumen de lumine. A XVIII. sz-i Mária Kongregáció aszketikus árama villanyozta fel lelkét,