Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1934

641 városi jegyző kezébe adatott, Kiblingeréknek a városi magistratus beleegyezésével, miként hallom, a bírói végrehajtás ellenére kiadatott. Ezt mindenki törvénytelen eljárásnak tartja, de a mostani magistratus helybenhagyta, mivel különben az elhalt Unger jegyző özvegyének kellene megfizetni ; de mivel a hagyaték nem akkora, azért a magistratus félt, hogy a sajátjából kell megfizetni. Az árvaház ügyében így mindenféle nehézség keletkezik. NB. Ezen törvénytelen eljárásmód ellen csak az udvarhoz való folyamodással lehet segíteni ; de mielőtt ez történik, nem ajánlatos az illető birtokokat ellicitáltatni, hogy azt a látszatot ne keltsük, mintha a magistratusi végrehajtásból származó jogunkról lemondtunk volna. Győr, 1784. márc. 29. Kelcz. Méltóságos Püspök Úr! (Szily) A győri (?) magistratus törvénytelen eljárása ellen nincs más orvosság, mint hogy a csatolt végrehajtásokkal jelentés tétessék az udvarnál. Zekéné, miután mindent elpazarolt, a régi szolgáltatásokhoz fordult, melyek a végrendelet ügyében már többször tárgyaltattak és elutasíttattak, és mivel azóta már 8 év mult el, hogy ez az ügy szellőztetett, ezért most nincs fegyver a kezemben, csak úgy in confuso emlékszem, hogy az ő követelményei ellen mit lehet fölhozni. 1. A Niczky-féle borok, melyek a tótsági pincében őriztettek, nem lettek elszállítva az árvaház számára, mert másféle megegyezés történt. 2. Az akkor meglévő gabonát a megegyezés szerint egyenlően kellett elosztani. Hogy mennyi költséget okozott nekem Zekéné, arról nem szól és hogy mennyi baromfit és egyéb ingójószágot elvitt. Ha Szolter asszonynak kiadásai voltak férjének, Adelffynek halála után a földnek megmívelése és bevetése körül, ezeket nem a sajátjából tette, hanem a hagyatékból. 3 A tótságban hagyott borokra nézve Zekéné nem támaszthat követelést a megegyezés alapján, mert ennek 4. pontja szerint csak a tényleg létező bor a megosztás tárgya. 6 és fél kancsó bor tartatott meg az árvaház számára, még pedig azért, mert a megegyezés szerint ennyi hiányzott az árvaházéból. 4. A molnár 400 frtot tett le Adelffynél ; természetesen ő nem költötte el, vagy ha felhasználta, megmaradt az egyenértéke és így Adelffynak halála után özvegyére jutott Ez a letét attól követeltetik, aki azt Adelffy özvegyének hagyatékából letenni tartozik, és ami a fő, a végrendeletben köteleztetett Szolterné, hogy a jövedelemből mindent kifizessen. Ez nagyon világos tartozás. Igaz az, hogy ameddig a molnár az üzletben maradt, addig a biztosítéknak is az úrnő kezében kellett maradnia és nem kellett kifizetni ; de mivel ez a biztosítási pénz visszamaradt az úrnő kezében akár készpénzben, akár egyenértékben, mindig ugyanaz maradt és örököse kötelezhető a visszafizetésre. Az árvaház nem örököse Szolternénak, hanem Adelffynak az ő javaiban. A jövedelem tehát, melyet az úrnő élvez, a 400 frt. megfizetésére van kötelezve.