Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1933

21 katódból kilépő és az anód felé röpülő elektronok áramát az ízzókatódot körülvevő csavarvonalalakú fémszál, az ú. n. rács, villamos töltésével lehet befolyásolni. elekirosekóp (L. elektromos; gr. szkopein nézni, vizsgálni) villamosságmutató, amely a nyugvó villamosság jelenlétét árulja el. elektrosztatika (L. elektromos és sztatika) a nyugvó elektromosság tana. elektrotechnika (L. elektromos és technika) villamosság felhasználása gyakorlati célokra ; elektrotechnikus villamossággal foglalkozó műszerész. elektrotermikai egyenérték (L. elektromos és termika) a villamosság hőegyenértéke : 0'24 gramm-kalória ; egy ampères áram által egy ohmos ellenállású vezetékben egy mp alatt fejlesztett hőmennyiség. elevdciô (1. elevare felemel) 1. emelkedés ; 2. hatványkitevőre emelés : hatványozás ; 3. kapilláris (L. o.) eleváció hajszálcsöves emelkedés ; a hajszálcsövekben a cső falához tapadó, homorú felszinű folyadék szintjének emelkedése a vele összeköttetésben levő szélesebb edény folyadékának szintjével szemben. eleváció-ssög (1. elevare felemel) emelkedési szög, amelyet a megfigyelő szeme felett levő tárgyról jövő látósugár alkot a vízszintes iránnyal. elevátor (1. elevare felemel) emelőgép. elimináció (1. eliminare kiküszöböl) kiküszöbölés; az a számolási eljárás, amellyel a többismeretlenes egyenletrendszert több egyismeretlenes egyenletre vezetjük vissza. ellipszis (gr. elleipó elhagyok) 1. elhagyás, hiány ; 2. kerülék ; kúpszelet, amely nevét onnan nyerte, hogy bármely pontjának ordinátájával szerkesztett négyzet kisebb, mint a gyújtóponton átmenő, merőleges húrral (paraméter) és az illető pont abszcisszájával szerkesztett téglalap. L. hiperbola és parabola; ellipszoid (gr. eidosz alak) ellipszis forgásából létrejövő forgási test. elongáció (1.) kilengés ; a rezgő pontoknak a nyugalmi ponttól számított távolsága. emanáció (1. emanare kifoly, ered) a rádioaktiv anyagok gőze ; gázalakú rádioaktiv anyag. E. M. E. az elektro-magnetikus egység rövídítése ; azon villamosságtani egységek gyűjtőneve, amelyek értelmezése az elektromagnetikus hatás törvényén, a Laplace-féle törvényen alapszik. eminens érték (1. eminere kiemelkedik) a függvény értéktartományának szélső értéke ; az a véges függvényérték, amely a függvény értéktartományának összes függvényértékei között vagy a legnagyobb vagy a legkisebb eminens pont a függvényvonal azon pontja, amely a függvény eminens értékét ábrázolja. emisszió (1. emittere kiküld, kibocsát) 1. kibocsátás ; 2. kisugárzás. emmetrop (gr. en erősítő képző ; metrón mérték, mód ; opsz szem) rendes fénytörésű szem ; normális szem. empirikus (gr. empeiria gyakorlat, tapasztalat) tapasztalásból eredő ; tapasztalati; empirizmus az a felfogás, amely szerint minden érvényes ismeret csakis a tapasztalásból származik. emulzió (1. emuigere megfej) 1. tej; 2. olyan folyadék, amelybe zsírszerű anyag van apró cseppekben feloldva. endotermikus (gr. endon befelé ; thermosz meleg) hőelnyeletéssel, lehűléssel kapcsolatos (vegyi folyamat).