Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1933

9 argumentum (1.) 1. ismertető jel; 2. bizonyíték ; 3. irányzó a komplex számoknál ; L. amplitúdó. aritmetika (gr. arithmosz sor, szám) számtan, a mennyiségtannak az a része, amely a számok tulajdonságait vizsgálja és az egyes számolási eljárások törvényszerűségeit megállapítja ; ha az aritmetika vizsgálódásait csak a közönséges számok körére terjeszti ki, neve közönséges számtan ; ha a betűszámok segítségével a számolást általánosítja, akkor általános vagy betüszámtan, algebra a neve. árkus (1. arcus íj, ív) körív. armatúra (1. armare felfegyverez) fegyverzet ; így nevezik a leydeni palackon az ónlemezeket, a Holtz-gépen a papirlemezeket, az indukciós elektromos gépeken a zárt körvezetőt. arretálás (fr. arrêter, olv. areté feltartani, felfüggeszteni) a mérleg lengő részének felfüggesztése. artézi kút nevét a franciaországi Artois (olv. Artoa) grófságtól nyerte, mert ott fúrták az első ilynemű kutat. ..Astronomia nova" (L. asztronómia , csillagászattan ; 1. nova új) „Az új csillagászattan". Kepler János (élt 1571—1630.) híres munkájának címe; megjelent 1609-ben. Ebben a könyvben közölte Kepler a bolygómozgás első két törvényét : a Kepler-féle I. és II. törvényt. aszpirátor (1. aspirare rálehel) légszívótartály ; olyan készülék, amelyből kifolyatván a vizet, a létrejövő légüres tér egy másik edényből átszívja annak gáztartalmát. asszociáció (1. ad hozzá ; sociare társít) 1. társítás, csoportosítás ; 2. csoportosítás törvénye ; az összeadás, ill. a szorzás azon tulajdonsága, amely szerint ' az összeg, ill. a szorzat független az összeadandók, ill. a tényezők tetszésszerinti csoportosításától ; asszociatív törvény L. asszociáció ; csoportosítási törvény. asztatikus (gr. a- fosztó képző ; sztatosz álló, egyensúlyban levő) határozott egyensúly nélküli vagyis minden helyzetben egyensúlyban levő (mágnestűpár). asztigmatizmus [gr a- fosztó képző; sztigma jel, pont) az optikai lencsék azon hibája, hogy az egy pontból kiinduló fénysugarak nem egyesülnek a lencse mögött egy pontban fénytörés után, hanem két egymásra és a főtengely irányára merőleges gyujtóvonalban találkoznak. asztéróid (gr. asztér csillag ; eidosz alak) Csillag alakú vonal ; csillaggörbe ; asztériodok, kis bolygók, bolygóféle égitestek a Marsz és Juppiter bolygók között. asztrofizika (gr. asztér csillag; L. fizika) a csillagok természettana, amely az égi testek fényét, hőfokát és egyéb fizikai tulajdonságait vizsgálja. asztrológia (gr. asztér csillag ; logosz beszéd) csillagjóslás. asztronómia (gr. asztér csillag- ; n

o. mosz törvény) csillagászattan ; asztronómiai erőegység csillagászattani erőegység, az abszolút erőegységnek : a dinnek tizenötmilliomod része ; ezt az erőegységet a gravitációs törvény alapján értelmezték; asztronómus csillagász. aszymptota (gr. a- fosztó képző ; szyn össze ; piptein esni) össze nem eső ; nem érintkező egyenes; végérintő, amely a görbét csak a végtelenben érinti ; aszymptotikus csak a végtelenben érintkező.