Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1931

11 rumiliai győzelmes hadtestből az egyes szansákok szpáhiai sorban előjővén, az összehordott fát az árokpartjáról belehányták s így a keleti, északi és déli oldalon, összesen három helyen, egy-két nap alatt betöltötték fával a föld gyomráig lenyúló mély árkot, sőt az ároknál följebb, a vár falánál magasabbra érő néhány hegyet raktak belőle. Amint a gyámoltalan gyaurok észrevették, hogy a farakások felülmúlják a falat és a várost, kénnel és kátránnyal bevont búzakévéket és szénacsomókat gyújtottak meg s belülről kidobálták, hogy felgyújtsák a farakást. Ilyen módon igyekeztek a bajt elhárítani. Ama pokolra valóknak tüzimádó természetük hozzá lévén szokva a tűz gyötrelméhez, a lelki fájdalom orvosságát és a halálos betegség gyógyszerét is a tűztől kérték. A könyörület és kegyelem kapuja megnyílván a tűzimádók és hitetlenek könyörgésére s imádságuk meghallgatásra találván a felséges Istennél, bölcs végzése vágyaik teljesedésére fordult, minélfogva a fa a tűztől, melyet a városból szórtak, meggyulladt, az igaz hit népének szívét pedig levertség szállta meg. Azonban az oroszlánszívű vitézek Isten kegyelméből minden nehézségnek tudván az orvosságát, a vizhordók tömlőkben vizet hordtak és fából csinált csatornákon özönvizet árasztottak amaz ostobák által okozott tűzre. Az üdv népének fáradozásával teljesen elotatott a tűz s igy a szerencsétlenek eme számításukban is megcsalatkoztak — A farakás igen magas lévén, róla be lehetett látni a várba. A puskások minden oldalról szórták golyóikat a hitetlenekre s az iszlám népével szembenálló aljasoknak dögtestei a megaláztatás porába hulltak, mint holttestek. Amint a nyílszóró ijjászok a magasból szórták ijjaikról a nyilak záporát, a halálthozó nyílhegyek a gyaurok tagjait olyanokká fúrták, mint a rosta s halálos támadásukkal testüknek hajóját a pokol örvényére küldték. A mogorva tekintetű gyaurok az említett farakással szemközt, a várukban lévő tornyok közül az egyik, hegynagyságú toronyra fából még egy másik tornyot csináltak s abba a bálványimádó hitetlenek fölmenvén, puskákkal lövöldöztek és a hit harcosai közül sokat vértanukká tettek. A harctéren maga a szerencsés és rettenthetetlen pasa is személyesen jelen volt és felügyelt a bástyák lerombolásán fáradozó harcosokra. A bátor seregből néhány kardos és handsáros vitéz hágcsókon fölmászván a várba, harcba elegyedett a pokolra való feslett erkölcsőekkel és homályosan látó szemeink előtt szűkké tették a világ tágasságát. A harcban előljáró, oroszlánbátorságú vitézek a pasa kegyességéből előléptetéssel és jövedelmeik felemelésével jutalmaztattak meg." A vár felől a K. szerint ezt így harcolták végig: „Ezek után a törökök a város sáncárkait rőzse- és venyigekötegekkel akarták kitölteni, azonban semmit se értek el, ellenkezőleg a várból és városból erősen szenvedtek a lövegektől. Továbbá a törökök hasábfából három nagy halmot hordtak össze a városfalak közelében tevékkel, lovakkal, szekerekkel és a városfalakat felülmulta a fa magassága. Azonban a kőszegiek végül is kénes, szurkos és faggyus hordócskákat töltöttek meg, éjtszaka nyílásokon át, melyeket a városfalon ütöttek, kivetették a fahalmazokba, amelyek meggyúl-