Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1929

5zent Istuán intelmei fiához, Imréhez. A IX. században a keresztény Európa egén ismét vészfelhők tornyosultak. Ázsia felől feltűnt egy lovas, harcias, szilaj nép, amelynek eleme volt a harc és a zsákmányolás. Ez a nép 896-ban átlépve a Kárpátokon megszállta a Kárpátok medencéjét. Szilaj vére azonban egyideig nem engedte nyugodni, hanem ostorává lett a nyugati keresztény népeknek. Nyilaitól megremegett az egész Nyugat és minden búzgó lélek ajkán elhangzott a remegő imádság : „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket." De, amint egykoron Krisztus szelleme csodát művelt a damaszkusi úton, amikor a keresztényeket üldöző Sault Pállá tette, aki eme csoda után sok szenvedés és megpróbáltatás között hirdette azt az evangéliumot, amelynek hivőit addig oly ádáz gyűlölettel üldözte s végül halálával tett tanúságot hite mellett, úgy müveit csodát Krisztus szelleme, a diadalmas kereszt, ennél a szilaj magyar népnél is. A kalandozó, pogány magyar népből ugyanis a kereszténység védőbástyája lett. A magyar nép a nyugati kereszténységhez csatlakozva kemény, büszke szittya nyakát Krisztus édes igája alá hajtva, mint egy erős sziklagát állt szemben saját pogány testvéreivel és ezen az erős sziklagáton megtört a keleti pogány népek minden hullámcsapása. Miként Szent Pál szenvedések között vitte az evangéliumot minden népek közé és vérét hullatta Krisztusért, úgy folyt a magyar vér is Krisztusért, mert saját vére árán védte népünk évszázadokon át a nyugati kereszténységet. A mi nemzetünk vértanú nemzet, a mi történelmünk szenvedés és vértanúság. Őseink vérük hullatásával és önfeláldozó hősiességgel megakadályozták, hogy a félhold diadalmaskodjék nyugaton is a kereszt felett. Hogyan lett a mi népünk a kereszténység -védőbástyája ? Hogyan lett ebből a szilaj, harcias népből Krisztus népe, amely felvette Krisztus édes igáját és szívébe fogadta a szeretet tanát ? Ez csak az isteni Gondviselés műve. Mikor megelégelte az Ur a keresztények szenvedését a magyar nép részéről, megsuhogtatta felette vesszejét, nagy vereséggel, az augsburgi vereséggel, kijózanította őt a győzelmi mámorból. A magyar nép gondviselésszerű vezére, Géza, látta a mély szakadékot, amely felé rohan az ő népe, ha továbbra is kalandokra vágyik. Látta, hogy az ő népének is az lesz az elkerülhetetlen végzete, ami turáni elődeinké, a hunoké és az avaroké volt, vagyis a teljes megsemmisülés, ha eddigi életét