Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1929

14 Szent István abban a biztos reményben adta ezeket az intelmeket az ő szerelmes fiának, Szent Imrének, hogy ezek az intelmek mint jó magok fognak fia lelkébe hullani és ott jó és termő talajba esnek, mert Imrének szent élete és komoly gondolkozása biztos reményt adtak neki arra, hogy fia ezeket megszívleli és magáévá teszi, tehát nyugodtan bizhatja rá majd országát. Szent István elfáradva az uralkodásban arra gondolt, hogy fiát megkoronáztatja és a kormány gyeplőit neki átadja. A Gondviselés azonban máskép határozott. Egyik vadászat alkalmával egy megdühödött vadkan kioltotta Szent Imre fiatal reményteljes életét. „Oly szép gyöngye volt ő Árpád vérének hogy még az Eg is óhajtozott érte." Földi korona helyett égi koronát nyert. A jóságos mennyei Atya azt akarta, hogy Szent Imre, a liliomos herceg az ő szüztiszta életével örök időkre ragyogó és tündöklő eszményképe legyen a magyar ifjúságnak. Az ő eszménye ragyogásából semmit sem veszített, mert még kilenc évszázadon át is bevilágítja a magyar nép képzeletét. Adja a jóságos Isten, hogy a liliomos királyfi szüztiszta szelleme hassa át szive mélyéig a magyar ifjúságot, mert csak az erkölcsös, a vallásért és a nemzeti ideálokért lelkesedő magyar ifjúság a záloga egy szebb és jobb magyar jövendőnek. „Szent Imre herceg, Magyarország éke, Szüztiszta élet legszebb példaképe, Magyar ifjaknak pajzsa, menedéke, Könyörögj értünk." br. Berta Orbán.