Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1928

32 Riedl Zoltánné, Hammer János, Nemencz Rudolf, N. N., Vörös Lajosné, Ruttkay Elemér, vitéz Nagy Miklósné, Emericanum, Lendvay Lajos. * Az ifjúsági operában összesen 42 zenei részlet volt. Ezek közül 27 karének, 13 szóló. A zenének zöme Breu Simon bencésé. A rendező, Sólymos Vendel, sok szép részlettel tette teljesebbé s plasztikusabbá az operát. Ezeket a részleteket a hangulati megérzékítés szerint illesztette bele a műbe. Brahms bölcsődala, Rossini „Teli Vilmosából" egy részlet, Weber „Bűvös vadászából" részlet, Gluck Iphigeniájának nagy kórusa s még pár részlet alakította ki a művet. Mindjárt az opera elején felcsendült a kürt, s Bizet „Carmen"-jének „suhancok" dalát hallottuk felzengeni. Nagyon beleillett az amúgy is pattogó ritmusú, élénk hangulatú, mozgalmas, eredeti zenébe. A IV. felvonás első szine a Tűzkirály birodalmát ábrázolta. Ez a szépséges, tündérmesébe illő szín nagyon alkalmassá tette a művet arra, hogy a rendező pár bájos kórust illesszen bele az eredeti partiturába. Vette pedig ezt az „Aida" operából. A körülményekhez alkalmazva hallottuk a fáraó szépséges leányát ékesítő szolgálók dalát, amelynek beosztása nagyon gondos, finom s munkás készületet igényelt. A fáraó leányának epedő motívumát a szabadságukért könyörgő kis fiúk s leánykák ajkára adatta. De a Tűzkirály hajthatatlan. Nem engedi a szabadulást ! Kell tehát alvilági hangulat, mely széppé teszi előttük a föld mélyének életét, kell olyan motívum, amely a misztikumot, a meseszerűt érezteti. Előugranak a törpék, s a groteszk jellegű aidai rabszolgátánc zenéjére táncot ropnak. Végre megenyhül a Tűzkirály szíve. Felhangzik az öröm, a hála hangja. Az Aida fővezért-avató zenéje s a papnők hódolati tánca, — amelyre a kis gyermekek táncot -lejtenek — ringatja a közönséget az öröm hangulatába. Ezekután az eredeti zenéről ! Breu Simon zenéjében sok az élénkség, nagy a mozgalmasság. Tömör ez a zene. Nincs benne semmi felesleges, semmi elnyújtott. Uralkodó vonása a világosság, áttekinthetőség, a szerkezeti kristályosság. Nem keres komplikált szerkezeti formákat, egyszerű dalformákba önti mondanivalóját. Azonban a dalformák keretén belül felhasználja a hatáskeltés eszközeit a karokban. Sokszor a karnak teljesen önálló élete van, sokszor csak a zenével alkotja a teljeset, sokszor fugaszerű, sokszor drámai erővel bir (szellemkar zümmögése), sokszor a legszebb líra. Az előadott operában sok helyzetkomikum is volt. Ez a komikum megnyilvánult a kisérő zenében. Volt humor (a két szamárrá változó alak emberi hattyúdala), volt komikus pátosz, grandezza, (a szabó hősies éltetése) ebben a zenében. A dalműben legfontosabb, hogy a zene a scenikai jelenetekből következzék. Ne legyen külön élete a zenének s a szövegnek, hanem egylélekzetűekként tűnjenek elő. Ez is nagyon szerencsésen megvan „A hámelni patkányölő" zenéjében.