Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

5 Lipót király uram különös jóakaratának hoszájárulásával egy másik alapítványra szántuk el magunkét és elhatároztuk, hogy Kőszeg szabad királyi városában a Jézus-társasága számára rendházat állítunk s azt vagyoni tehetségünk szerint, melyet Isten ajándékából nyertünk, adománnyal ellátjuk s állandóan megalapítjuk s egyszersmind alapítunk, örök ajándékul s tulajdonul adunk nagyon tisztelendő Noyelle Károly atyának, ezen társaság generálisának, s így magának a társaságnak a mondott rendház megalapítására következőket: először Loipersbach s Klingenbach nevü két falut, melyeket a királyi ügyésztől 26.063 forinton szereztünk ; másodszor 13.000 forintot, melyeket méltóságos Batthány Kristóf gróf urnák Wissflach s Tauchen nevű birtokaiba ruháztunk be ; harmadszor 9.460 forintot, melyet méltóságos Erdődy Sándor gróf úrnak Kustnázfalva nevű helységébe ruháztunk be. Mindezekhez végre negyedszer hozzáadunk készpénzben 2.000 forintot s így kitesz az összeg 50.523 forintot. És ezen összeget egészen az állandó megalapításra adjuk, adományozzuk s örökre átruházzuk, semmiféle jogot s tulajdonjogot sem tartván fönn magunknak ezen összegre. Akarjuk pedig, hogy ekkép ezen alapítványunk s adományunk mennél többeknek üdvére s az egész ország közös lelki hasznára váljon, s a társaság olyan papjai számára szolgáljon, kiket a társaság a maga dicséretes szabályainak értelmében a végzett tanulmányok után a harmadik próba házaiban egy éven át elkülönítve a lelki életben különösen kiművel s minden erények nagyobb gyarapítására lelkesítve készebbekké s embertársaink üdvének bárhol a világon apostoli buzgósággal való munkálására s előmozdítására serényebbekké tesz. Mivel azonban minden emberi dolog különböző változásoknak van alávetve: ha a későbbi időkben a haragos Istennek titkos Ítéletéből megtörténnék, hogy nem lehetne fönntartani ezen házat s alapítványt Kőszegen : akkor azt kívánjuk, hogy az, ha lehetséges, Magyarországon s a hozzátartozó országok határai között, ha pedig ez lehetetlen volna, oly helyre tétessék át, hol a közjóra s a magunk szándékára Jézus-társaságának elöljárói alkalmasabbnak vélik, kivéve, ha a társaságnak Kőszegre való visszatérése rövid időn remélhető; mert ezen esetben úgy illik, hogy az egész tőke fönnmaradjon, vagy legföljebb egy részét fordítsák ugyancsak a kőszegi házhoz tartozó néhány tagnak fenntartására. De akárhogy változzanak is az idők és események, amennyire csak lehetséges, ezen szándékunk és alapítványunk, mely főként az Isten nagyobb dicsőségére s mennél több léleknek az egyház kebelébe s aztán az üdvösség örök kikötőjébe való boldog visszavezetésére céloz, maradjon mindig ép és sértetlen. A jóságos Istent alázatosan s meg nem szűnő buzgósággal kérjük, hogy illatozzék jószándékunknak ezen áldozata s hogy azok, miket kezéből nyertünk, az ő nevének szolgálatára fordíttassanak : s ezen egy embertől való alapítványból a kath. egyház javára azon hasznot engedje áradni, melyet a szorongatott haza oly nagy szüksége kiván s mi szívből óhajtunk. Szombathely, 1684. ápr. 24. Széchenyi György, kalocsai érsek s. k." 1694-ben gr. Széchenyi, akkor már mint esztergomi érsek újabb 10.000 forintnyi összeggel tetézi előbbi alapítványát. Meghallotta ugyanis, hogy az alapítvány kevésnek bizonyult a collegium ellátására és fenntartására, mire újból tanújelét adta páratlan bőkezűségének. „Mi, Szé-