Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926
44 akik egyházukért, hazájukért, tudományért, a művészetért nemcsak lelkesedni, hanem dolgozni, nemcsak dolgozni, de ha kell meghalni tudtak. De nemcsak abba a hideg kőtáblába van ez írva, hanem két és félszázadon át belevésődött egymást váltogató emberöltők meleg szívébe és ezen át arany betűkkel íródott a nemzet történetébe. így emelkedik országos jelentőségűvé ez a nap, melyen örömben dobban össze a szélrózsa minden irányából ezernyi tanítvány, ezernyi szülő hálatelt szíve. Egyházért, hazáárt, tudományért, művészetért lelkesedni, dolgozni, ha kell meghalni ! így tanította ez az intézet két és félszázadon át. Adja Isten, hogy áldásos munkásságát tovább folytathassa, az eljövendő új századok hosszú során a mainál jobb boldogabb, egész hazában !" Még visszhangzottak a teremben az igazgató szavait kisérő éljenzés hullámai, amikor dr. T h irr in g Gusztáv akadémikus a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében lépett fel az emelvényre. „Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség ! A kőszegi szent Benedekrendi Ferenc József főgimnázium 250 éves jubileumára a Magyar Tudományos Akadémia mély üdvözletét és szerencsekivánataít hozom. Nincs és nem lehet csonka hazánkban szebb ünnep, mint a kultúra ünnepe, nincs nemesebb intézmény mint, amely az ifjúság nevelését és oktatását szolgálja és evvel a jövő kultúráját alapítja meg. A kőszegi Ferenc József kath. főgimnázium immár 250 év óta él e nemes hivatásnak, teljesíti feladatát kiváló paedagógiai szakavatottsággal és izzó hazafias érzülettel. Nem az én feladatom, hogy a rendnek a közoktatás terén szerzett érdemeit kiemeljem ; ezt nálam hivatottabbak tették meg. De mint a magyar Tudományos Akadémia képviselőjére reám háramlik a megtisztelő feladat, hogy megemlékezzem a rendnek a tudomány szellős mezején kifejtett nagyérdemű munkásságáról, és hogy a legelső tudományos intézetünk lobogóját meghajtsam a rend előtt ma, amikor egyik kiváló tanintézete fennállásának nevezetes évfordulóját ünnepli. A bencés rendnek a magyar tudományosság körül kettős érdeme van : egyrészt maga adott az országnak — saját tagjai közül — kiváló tudósokat, másrészt az ifjúság százait és ezreit nevelte tudományos pályára. Nem lehet feladatom ezeknek hosszú névsorával fárasztani a mélyen tisztelt ünneplő közönséget. De legyen szabad néhány szóval megemlékeznem azokról a kiváló bencés rendű tagokról, kiknek a Magyar Tudományos Akadémia odanyújtotta az elismerés pálmáját, midőn tagjai sorába választotta meg őket. Díszes sorukat megnyitja régi nyelvtudományunk egyik jeles képviselője, Guzmics Izidor, akit a Magyar Tudományos Akadémia már fennállásának első évében üdvözölt, s ki mint tiszteleti tagja végezt ebe áldásos pályafutását. Követte őt Czuczor Gergely rendes tag, a nagynevű költő és nyelvész, a lánglelkű hazafi, aki Kufsteinig szenvedte végig az osztrák abszolutizmus üldözéseit, de hazafiasságában meg nem inogva, erejében meg nem törve 29 évi akadémiai tagsága alatt a magyar irodalmat izzó hazafias költeményein kivűl a magyar nyelv Nagy Szótárával ajándékozta meg. Hozzá méltó nagy alak Rónay fáczint címzetes püspök, aki Széchenyi Istvánnak híres Blickjét sajtó alá rendezte, Kossuth gyermekeit oktatta, Rudolf trónörököst a magyar történelemre tanította s Erzsébet királyné kívánságára Mária
