Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

/ 42 Majd Tarányi Ferenc dr. főispán emelkedett szólásra, és párhuzamot vont a tudomány és egyéb földi értékek között. A jogar is sokszor kihull a felkent császárok, királyok kezéből csak úgy, mint ahogy meghiusítja egy kiszámíthatatlan akadály a legpontosabban kieszelt politikai tervek megvalósulását is. Csak a tudományt és művészetet nem érheti soha vereség. Nem banális vigasztalás ez ebben a jelenlegi szomorú magyar sorsban. Hiszen, ha a magyar történelmet lapoztuk, vagy az ország útjait járjuk, hány várrommal találkozunk, melyek a szó legszorosabb értelmében sziklára épültek, de elpusztultak akkor, amikor mellettük érintetlenül állanak a rendiázak, a szerzetes házak. Pedig ezeket nem daliás leventék védték utolsó szál emberig, hanem békés, pápaszemes, kopaszodó szerzetesek. Ök az emberiség legnagyobb kincsét, a tudományt és művészetet védik. Végvárba jött, az egész ország végvárába. Itt szerzetesek tanítanak, akik fegyvert kovácsolnak. Nem tud szavakat találni a bencés Rend méltó ünneplésére. Azt az Ígéretet teszi, hogy amit itt tanult, sohasem fogja parlagon hevertetni, hanem szerencsétlen hazája javára fogja felhasználni. A főispán lelkes tapssal honorált beszéde után a szab. kir. város közszeretetben álló polgármestere, Jambrits Lajos köszönti a főapátot és az ünneplő közönséget. Beszédében megemlékezik arról, hogy több mint száz esztendeje, hogy a nemes bencés Rend Kőszegen letelepedett és azóta osztozott a város sorsában, dicsőségesen munkálkodva, fáradhatatlanul hirdetve Isten igéjét, dolgozva a kultúra rögös mezején, híven teljesítve gyönyörű jelmondatát: „Ora et labora!" Kőszeg szab. kir. város közönsége mindig tisztelettel, hódolattal és nagyrabecsüléssel viseltetett a bencés Rend iránt. Háláját akarta leróni, amikor 19 évvel ezelőtt nagy áldozatkészséggel kibővítette a rendházat, és felépítette a kultúrának a gyönyörű szép új gimnáziumot, ezt az imádságosan szép templomot, amelyre a város 100.000 forintot szavazott meg 1898-ban. Ez a város most is fenntartja a templomot, mert kötelességét teljesíti azokért a nemes, önfeláldozó szolgálatokért, amelyeket a Rend évszázadokon át kifejtett ez országban a magyar nemzetért és kultúráért. Gyönyörű szavakkal ecseteli a polgármester beszéde további folyamán, hogy ha vannak a harcmezőnek harcosai, akik bátran teljesitik kötelességüket, kitűnnek, és a nemzet hőseivé lesznek, akkor a kultúrának is vannak harcosai, hősei, és ezek a magyar bencések. Azok a magyar bencések, akik egész életükön át küzdöttek a kultúra fegyverével a tudomány mezején, imádkozva és dolgozva. A város közönsége örömteli szívvel kér részt és vesz részt a mai ünnepen. Úgyis, mint polgármester, úgy is, mint a Bencés Diákok kőszegi csoportjának vezetője magyar szíve minden dobbanásával, hálával köszönti a bencés Rendet és kéri az Úrat, hogy áldja meg annak minden tagját A dörgő éljenzéssel fogadott, gondolatokban gazdag beszéd után Steiner Miklós, a szombathelyi premontrei gimnázium igazgatója nagynevű Rendje részéről fejezi ki legmelegebb üdvözletét. Majd a szombathelyi és kőszegi gimnázium közötti kapcsolatot állítja a hallgatóság elé. Bár a szombathelyi gimnázium nem olyan régi, mint a kőszegi, de volt idő, mikor az osztályok számának csökkenésével a szombathelyi gimnáziumban folytatta tanulmányait a kőszegi ifjúság. Emlékszik, hogy