Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

41 S újra nekikezdett — ora-, labora-val ! Azóta szórja itt esze-szive kincsét, Hogy a kis madárkák kis szívükbe gyűjtsék. Régi, szent a jelszó : Minden ifjú-lélek Legyen aranylélek, Akiből fakad majd új, szebb és jobb élet ! . . . Dolgoztak, fáradtak, mint a munkás méhek, Az áldott fiai, kik már ezer évet Eltek, szenvedtek át a jó magyar néppel. A madárkasereg egyszer Csak nem fért el A régi falak közt, kicsiny otthonában. És áll az új otthon — fenyvesek árnyában . . . Áldja meg az Isten életben halálban, Kiknek érdeméből ilyen iskolánk van ! . . . Kétszázötven éve Hányszor volt e helyen kis kéz összetéve ! ? Hányszor csillogott könny kicsinyek szemébe, Mig áldást rebegtek szent hazánk földjére Kétszázötven éve ? ! . . . Kétszázötven éve Hány sas-lélek szállt föl magyarok egére, Akik eszme-szárnyat e szent helyen nyertek, S dicsősége lettek a szép magyar névnek ? ! Kétszázötven éve Száll Isten kegyelme új és új nemzedékre . . . S hogyha majd csordultig telve lesz a lélek Isten kegyelmével s igaz akarással, — Leküzd ősi átkot s belső ellenséget, Nem kínozzák többé külső ellenségek . . . Jó atyánk, Istenünk, esedezve kérünk : Szerencsétlen hazánk mielőbb megérje, Amiért régóta Kétszázötven éve Orat et laborat, e szent hely száz s ezer Tisztaszemü, lelkes, ártatlan lakója ! . . . Állj te, jó hazánknak kicsinyke Pharosa ! S hintsd fényedet necsak e bájos városra, Hanem az egész, szép, régi nagy hazára ! Növesszen, fakasszon új életet fényed, Mig csak e szent földön a szép magyar nyelven Sok-sok évezreden — Téged, jó Istenünk, áldnak és diesérnek. A nagy hatást idézett, kiváló szónoki tehetséggel előadott költemény után gr. Mikes János szombathelyi megyéspüspök biztosi otta további meleg szeretetéről, odaadó ragaszkodásáról a kőszegi gimnáziumot.