Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

I 37 Kell az ő hitük ma is ! ! ! — jobban, mint valaha, mert mélységes hitet kiván mai rabságos sorsunk, — s kell a tudásuk, mert a tudásért való küzdelemben egy lépést sem szabad elmaradnunk a népek versenyében, — kell az állhatatosságuk, hogy kitarthassunk a csapások jégverésében, — kell az önfeláldozásuk és izzó lelkes magyarságuk, hogy vidám szívvel állhassunk az áldozatot hozók sorába, ha majd egyszer szól a trombita, Nagymagyarország hivó trombitája ! Egész lelketeket kérjük halott tanítómesterek, a hódolat és kegyelet e magasztos órájában, s ha megerődítettetek bennünket hősi lelketekkel, — sa késő generációnak megadatik, hogy — ha kell — áldozatok árán is üdvözölhesse a feltámadt Magyarországot — akkor álmodjatok tovább, itt porladó és szunnyadó kedves bencés tanárok, hiszen békésebb lesz a szunnyadástok a szabad ősi magyar földben — s altatóbb lesz az a tudat, hogy ismét erős volt, hü volt, áldozatos és kötelességtudó volt az utódaitok által belénk nevelt kőszegi lélek. Akik ma itt voltunk, immár erősebbek lettünk, s fogadjuk nektek, hogy megőrizzük ezt az erőt, s tovább adjuk az utódoknak, — vigyék tovább harcba, munkába, az élet lendüléseibe és helytállásaiba, a dicsőséges uj magyar ezredévbe. Köszönjük Nektek ezt az erőt, köszönjük ezt a belénk nevelt örökké munkáló, hűséges, — hivő kőszegi lelket — sírokban porladó és mégis örökké halhatatlan halottak ! A mai ünnepélyre összegyűlt öreg és ifjú bencés diákok nevében leteszem sírotokra elmúlhatatlan hálánk, szeretetünk és kegyeletünk jeléül e koszorút, — s kérem a jó Istent, — adja meg Nektek, hogy hitünk mondása szerint requiescatis in pace! Felkérem öreg és ifjú bencés diáktársaimat, hogy az itt porladó bencés tanárok lelki üdvéért imádkozzunk egy csendes Miatyánkot!" Ezalatt a.gimnáziumban tovább folyt az ünnepség. Az igazgató beszéde után következett az ifjúság 120 tagú dalárdájának ünnepi száma, melyet Kováts Ferenc karnagy Kurbély Vince alkalmi költeménye alapján szerzett. Wagneri összhangzatok merész játéka, ünnepi tónusban zengő melódiák megszólaltatója volt ez ünnepi dal. A gyakorlott dalárda nem ijedt meg tőle. Bravúrral győzedelmeskedett, sikere nem volt méltatlan az ünnepélyes órához. Még mindenki a gyönyörű ének hatása alatt állott, amikor felállott dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapát, — hogy azután feléje irányuljon minden tekintet. Mindenki a legnagyobb tisztelettel várta szavait, hiszen sokáig volt ő a jubiláló gimnázium igazgatója, mely idő alatt az öreg bencésdiákok százai, a kőszegi társadalom pedig kivétel nélkül tanulta meg őt tisztelni és szeretni. Látható örömmel lépett az emelvényre, hogy ismét szólhasson azokhoz, akik szerencsések voltak őt már régen oly sokszor hallani. „Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A jubilánsok ünnepi lelkületével, elfogódott szívvel, de nyugodt önérzettel állok fel szólásra, hogy kifejezésre juttassam elismerésünket és hálánkat; elismerésünket a nagy mult érdemeiért, hálánkat az áldozatos szívek jóságáért, a szerető támogatásért.