Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1926

20 kettőnek nagyságáért, boldogulásáért munkálkodtak, áldoztak. Amint tehát apáink mutattak nekünk példát a hazaszeretet és kötelességérzetröl, éppúgy akarjuk mi is fiainkba a hazaszeretet, a kötelességérzet és egyéb polgári erényeket beleoltani. Kedves Fiaim ! A történetből bizonyára ismeritek a Szt. Benedekrendnek a haza s a magyar tudomány körül szerzett érdemeit. Nem is akarok erről beszélni, újat úgysem mondhatnék, csak azt akarom kiemelni, hogy a Szt. Benedek-rend városunkban is közel évszázados dicsőségteljes múltra tekint vissza. Ez idő alatt a város és a Rend között oly szoros, oly viszony keletkezett, hogy városunk közönsége örömmel bizta a főgimnáziumi ifjúság vezetését is a Szt. Benedekrendre. Egy kérésem van hozzátok. Tegyetek a mai ünnepen fogadalmat, hogy tanáraitok tanácsát, tanítását követni fogjátok, mert ha követitek, szívetek szeretni fog minden jót, minden nemeset; szeretni fogjátok az Istent, az alkotmányos királyt s az édes hazát. Lelketek tiszta marad, és a tiszta erkölcsöt fogja követni. Tiszta erkölcs nélkül : „Róma ledől s rabigába görnyed." — De a hazának is önzetlen munkásai lesztek, mert önzetlenség nélkül sem a hazát, sem a közügyet odaadóan szolgálni nem lehet. S most, Kegyelmes Uram! átadom a főgimnázium kulcsát; azon tudatban adom át, hogy e felszentelt hely az igazi vallásosságnak, a magyar tudománynak, az izzó faj- és nemzetszeretetnek és a vallási türelmességnek szent csarnoka leszen. Úgy legyen, amint a márványtábla hirdeti: Virágozzék ez intézet, s Isten segítse nemes célja elérésében." A szívekig ható beszéd után Fehér Ipoly főapát magasszárnyalású szavak kíséretében vette át az intézetet, melyet — szavai szerint — a kultura és a valláserkölcsi nevelés templomának fog tekinteni. Köszönetet mondott a város közönségének, hogy annyi áldozatkészséggel járult hozzá a gyönyörű épület létrehozásához, mikor maga is nehéz anyagi viszonyok között volt. Majd az ifjúsághoz fordult szavaival, kiket az Isten, király és haza iránti szeretetre buzdított. Méltatja dr. Bárdos Rémig igazgató érdemeit, s átadja neki az intézet kulcsát, rábízva az intézet további bölcs vezetését. A főapát nagy tetszéssel fogadott beszéde után dr. Bárdos Rémig igazgató a következő szavak kíséretében vette át az intézetet: „Nagyméltóságú Főapát Úr! Kegyelmes Urunk és Atyánk! Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! — Hódoló tisztelettel veszem át Nagyméltóságod kezéből e kulcsot, nem mint a hatalom, hanem azon kötelességek jelvényét, melyeket Kegyelmes Uram kitüntető bizalma e jelvénnyel intézetünkben reám ruházni méltóztatik. Miként másfél évig a régi, kisebb igényeket szolgáló épületben híven óhajtottam betölteni azt a munkakört, melyet Nagyméltóságod bizalma a vallásosan nemzeti művelődés terén elém tűzött, mint igaz magyar benedictinusnak leghőbb vágyam, hogy e megújuló bizalomnyilvánításra kétszeres erővel törekedjem munkásságunk új hajlékában a „praedicate et docete" küldetéshez híven nevelni és tanítani. Nem nehéz Ígéretet tenni, mert lelkünkben él hivatásunk tudata, hogy mi, ez új főgimnázium tanárai, az új épületben is Szent Benedek