Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1917

+ VÁROSY TIVADAR. Az előző iskolai év végén még derült lélekkel, egészségesen járt közöttünk; gyönyörködött Kőszeg vidéke szépségében; jóságos szeretettel, megszokott pontosságával vizsgálta meg a főgimnáziumot. Mikor megjött a vakáció, a pihenés ideje, örök pihenésre tért; július közepén hirtelen ragadta el a halál. Amily meglepő és megrendítő volt halála híre, époly mély és őszinte részvétet keltett minden ismerőse lelkében, mert minden ismerőse becsülte benne a puritán, derék embert, a lelkes tanférfiüt. Mi kőszegiek nemcsak a kiváló főigazgatót gyászoljuk benne. Úgy éreztük, hogy a rokonszenv kötelékei fűzték hozzánk. Tapasztaltuk, hogy virágos, rózsás gimnáziumunkat, tanuló ifjúságunkat nagyon szerette; szívesen beszélt másutt Kőszegről, a kőszegi gimnáziumról. Az ifjúság gyászolja benne azt a jóságos, nyugodt úri embert, azt a jószívű érettségi elnököt, aki nem mint rém járt köztük, hanem mint olyan megértő lélek, aki sok művelt, erkölcsös ifjút akar előre, pályára segíteni, hogy a magyar nemzet jövő haladásán kötelességtudóan munkálkodjanak. Az érettségi vizsgálatok befejeztével az ifjúsághoz szólva, mindig nyújtott az életbe induló