Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1915

rejtekben adott alamizsnáit. Nem tudott sok nagy alapítványt, sok monumentális épületet adni korának, de primási székhelye, Esztergom, bár elidegenítették tőle, mégis sokat köszönhet jóságos szívének, mert kevés elődje tett Esztergom városának oly sok és nagy jót mint épen ő. Beleállitott egy oly jóságos szívet ebbe a kapzsi, aranyéhes, pénz után, élvezetek után futó korba, mely előtt tisztelettel hajol meg minden jóakaró ember. Ugy élt itt köztünk mint Alamizsnás Szt. János. És midőn megszűnt dobogni ez a jótékony szív, akkor sok szemből könny csordult ki; imádkoztak és imádkoznak érte sokan, ha nem is hivatalosan, de hálás szívből. Az ország elzarándokolt eltemetni elhagyott, szegénnyé lett bíboros főpapját Keszthelyre, hova maga vágyakozott szegény édesapja és anyja mellé. Itt, abban a templomban szentelték be koporsóját, melyben egykor mint szegény fiú imádkozott és melyet mint gazdag primás ^restauráltatott. Mindenki érezte ott a koporsója mellett és az egész országban, hogy egy nagyszív távozott el közülünk. Nem élt magának, nem kereste a kitüntetést, rangot, pénzt, vagyont, — ezek hullottak reája. Független lelke és szíve maradt ezek között is. Hibául rótták föl neki sokszor jóságát, szerető, könyörülő szívét, visszavonult szerénységét. Pedig épen ezek voltak erényei. Ezek tették őt nem közönséges lélekké. Ezek őrzik emlékét: „Non omnis moriar." Nem szobrok, de a szivekben élő hálás szeretet hirdeti : Ki volt Vaszary Kolos. Az Ur legyen örök jutalma! Az Ur Jézus szentséges szerető szíve nyugtassa békében ! Nagy Balázs.