Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

- 19 nyilatkoztatta ki, mert ezen gondolat tisztázása után maga a természet ismerete elveszti eddigi fontosságát, megszűnik a művészetek kiinduló bázisa lenni, és helyét az emberi szem foglalja el. A festészet ujabb, egyetemesebb és igazibb alaptörvényhez jut, mely a már-már tudálékosságba csapó festészetet visszarántja a helyes mederbe, és fülébe harsogja a fejlődés további törvényét : Ne úgy fessük a tárgyakat, amint azokat a természetben tudjuk, hanem amint azokat a természetben látjuk. Tehát tudom én, hogy a N.ip, a Hold a természetben gömbalakul de mivel tányéralakunak látom, annak is fessem. Tudom, hogy a távoli hegység erdejének szine közelről zöld, de mivel távolról kéknek, lilának látom, olyanra is kell festenem; tudom, hogy a távoli parasztkunyhón nádtető van, de mivel messziről nem látom az egyes nádszálakat egymásmellett, a képen sem szabad azokat feltüntetni. Szóval a tárgyakat mindig úgy kell festeni amint azok a tőlünk való távolságukban látszanak. Azon képét a tárgynak, amelyben a tőlünk való távolságban előttünk feltűnik, a tárgy perspectivájának nevezzük. A festők valósággal mámorosak lesznek ezen új alaptörvény felismerésével. íme egy-két idézet Lionardo da Vinci irataiból: „Olyan dolgok, amelyeket a tapasztalat utján bármikor világosan meg lehet ismerni és kimutatni, annyi évszázadon keresztül ismeretlenek maradtak, vagy téves hitben tűntek fel. A szemet, amely a tapasztalat utján oly világosan kimutatja szerepét, egész az én időmig számtalan iró egy módon határozta meg: én meg tapasztalat utján azt látom, hogy más az." „A gyakorlatnak mindig a jó elméleten kell fölépülnie, amelynek a perspectiva a vezetője és kapuja. E nélkül semmi sem történhetik helyesen a festészetben." * „Itt (a szemben) az alakok, a szinek, a világegyetem részeinek valamennyi nyilvánulása egy pontban egyesülnek — és milyen csodálatos ez a pont! Ó csodálatos, a bámulatra méltó szükségesség !" * A festészetet a szemnek mind a tiz szerepe megilleti, V