Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1914

— 10 A képek neme. Különbséget kell tenni festmény és rajz között. A rajz a vonal művészete, mert vonalokkal dolgozik, a festmény a szinek művészete, amelyben a vonal legfeljebb csak másodrangú szerepet tölt be. A rajzot aszerint, hogy micsoda anyaggal vonjuk a vonalakat, különféleképen nevezik el. Van ceruzarajz, melyet a művész ceruzával rajzol, van tus-rajz, szénrajz, stb. A színekkel készített képek neve festmény. Ezt manapság rendesen vászonra, ritkábban fára festik, régebben azonban magán a falon dolgozták ki. Cennino Cellini, XIV. századbeli festő, le is irja előttünk a készítés módját: »A legszentebb Háromság nevében vezetlek be a festésbe. Először is kezdd meg munkádat falon és én majd megismertetlek azzal az eljárással, melyet lépésről lépésre követned kell. Ha falra akarsz festeni, — ez a legkedvesebb és legszebb eljárás — gondoskodjál először is jól rostált, vagy szitált mészről és fövényről. Ha a mész jó zsiros és nedves, két rész fövenyt kell hozzáadni, úgy hogy a mész legyen a harmadik rész. A meszet és fövenyt vizzel keverve dagaszd jól össze és dagassz annyit belőle, hogy 15 vagy 20 napra elég legyen. És pihentesd néhány napig, mig a tüz el nem illan belőle, mert ha nagyon tüzes, a vakolat, melyet készítesz, meg fog repedni. Mielőtt a vakolatot felraknád, söpörd le jól a falat és nedvesítsd meg jól, mert nem lehet túlságosan nedves. Végy azután a jól megkevert habarcsból kanalankint és először rakd föl a vakolatot mindaddig, mig ez a falat simán be nem borítja. Azután mikor dolgozni akarsz, legyen gondod reá, hogy ez a vakolat jó egyenletes és kissé érdes legyen.« Íme így készült a régi festmények alapja. Erre a nedves vakolatra festettek és egyszerre csak annyi vakolatot készítettek