Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 40 — bulo-nak nevezik ma is; ez Hannibálnak naponkint háromszáz pondus ezüstöt szolgáltatott és már ezerötszáz passus mélységre vájták a hegybe." Mint az aranyat, ezt a nemes fehér fémet is fényűzésre használja az emberi gyarlóság, AZ asszonyok hiúsága tükröt készített belőle, hogy önmagukban gyönyörködhessenek. Az ezüst edények véget nem érő változatossága az emberi állhatatlanság mellett bizonyít; nem elég senkinek sem egy-egy ötvös műhely készítménye, folyton újra vágyik mindenki. A képkeretekhez ezüstöt keresünk; Calvus orator azon panaszkodik, hogy a főzőedényeket is ezüstből készítik már, a legújabb időkben pedig Poppaea, Nero császárfelesége, kedveltebb lovainak és öszvéreinek patkóit ezüstből készíttette, sőt aranyból is. Ezüsttel díszítik már az ágyakat is, és Carvilius Pollio lovag kezdeményezésére a triclinium-okat is. '.) Szobrok készítésére is fölhasználják az ezüstöt; ezt látjuk Pompeius Magnus diadalmeneténél, amelyben egyéb zsákmány közt ott vitték Pharnaces-nek, Pontus első királyának ezüst szobrát is. Még az arany pótlására is szolgált az ezüst, mikor az arannyal már torkig jóllaktak az elpuhult rómaiak. Megunták az aranyat, kiment a divatból, és helyette ezüst karkötőkkel, láncokkal, lábdíszekkel ékeskedtek a római nők, sőt férfiak is, mint például a lovagrendből eltávolított Aurelius Fuscus, aki ezüstből készült gyűrűket hordott. Befejezésül az ötvösművészet kiváló mestereit sorolja el Plinius. Legnevezetesebbnek Mentort mondja ; legközelebb áll hozzá három művész: Acragas, Boethus és Mys: műveik kiemeli Acragasnak táncoló baccliansnőit és centaurusait, melyeket Rhodos szigetén serlegekbe vésett. * * * Az ércek egyéb fajairól, melyek kevésbé alkalmasak az emberi hiúság kielégítésére, a XXXIV. könyvben szól Plinius. Hiresek a corinthusi, delosi, aeginai ércfajták, melyeket a nemes fémeknél nemesebb és hasznosabb célokra használnak Alkalmazzák az ércet a mindennapi élethez szükséges tárgyak Icé1.) Triclinium : (itt) az a | | alakú kerevet, melyen « rómaiak étkezés közben feküdtek, hárman-hárman egy-egy oldalon.