Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 37 — közül nagyon veszélyesnek mondja Plinius a lichenas-t, mely a bőrnek valamiféle megbetegedése. „A legtöbb betegnél először az arcot borítja el egészen, csak a szemeket hagyva sértetlenül, azu­tán leszáll a nyakra is, a mellre és a karokra, a bőrnek rút föl­pattogzásával. Ezt a ragadós járványt őseink és atyáink nem is­merték. Tiberius császár uralma alatt lopódzott be Italiába, va­lami perusiai lovag közvetítésével, aki Ázsiban időzvén onnan hozta magával." Csak pokolkővel lehet gyógyítani, de ezzel is egész csontig kell kiégetni a sebet, mert különben újra visszatér a kegyetlen betegség. — Egy példa a több száz közül. A XXVIII. és következő könyvekben körülbelől ugyanezt az anyagot folytatja Plinius, elsorolja mindazon gyógyító eszközö­ket, melyeket az állati testekből nyerhetünk. — A XXVIII. könyv­ben először az emberről szól, mily szerek találhatók az ember hajában, fülében, fogában, vérében. Fontos és el nem dönthető kérdésnek mondja, használnak-e valamit az emberi szavak és ver­ses ráéneklések, mert „még a legközelebbi múltban is látták, hogy a Forum Boariumon elástak egy görögöt a nejével, akiknél ilyes­miről volt szó." Annyi bizonyos, hogy az istenekre lehet hatni emberi könyörgéssel, igy tehát — legalább az istenek erejének közvetítésével — nagy ereje lehet az emberi szónak. Ezért „Ver­rius Flaccus több szavahihető szerzőt is említ arra vonatkozólag, hogy ostrom előtt a római papok könyörögni szoktak ahhoz az istenhez, aki az illető város védője, és megígérik neki, hogy a római nép épen akkora, vagy még szélesebb körű tiszteletben fogja őt részesíteni." — Ezután következnek az állatokból sze­rezhető gyógyító eszközök. Ilyen hasznos állat az elefánt, mely­től nyolcféle gyógyszer nyerhető, az oroszlán, a teve, (tíz gyógy­szer), a hiéna (hetvenkilenc), a krokodilus (tizenkilenc), a viziló (hét), a hiúz (öt), stb. „Summa. Medicinae et históriáé et obser­vationes : 1682." — Ez az adatfelsorolás folytatódik tovább a kö­vetkező (XXIX—XXXII.) könyvekben is. Sorra veszi Plinius az egész állatvilágot, a vad és szelíd négylábuakat, a madarakat, a vízi állatokat, majdnem minden fajtáról tud valami hasznos or­vosságot, amelyhez hozzáfűzi mindig a megfelelő betegséget is. Házi gyógyszertár: ezt a cimet adhatnánk e négy-öt könyvnek. Csak az orvosságok gyógyító erejében nem nagyon bizhatunk. Például fogfájós embertársaink alig tapasztalnák a következő me­dicina de canibus jótékony hatását: „A fog fájdalmait úgy gyó-

Next

/
Thumbnails
Contents