Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 34 — kézzelfogható, mint ezen apró lényekben. „Megbámuljuk a torony­vivő elefántok vállát, a bikák nyakát, a tigrisek rablását, az orosz­lánok sörényét, jóllehet a dolgok természete sehol másutt nem nyilvánul oly teljes egészében, mint a legkisebbek életében." A rovarok sok ezer faja közül a méheket illeti meg az első­ség és a méltó csodálat. Ezeket a mézkészítő apró állatokat egye­nest az ember kedvéért hozta létre a természet, szorgalmas mun­kájukkal csak nekünk hajtanak hasznot. Lépesmézet és viaszt ké­szítenek, mindkettő az emberi élet ezerféle hasznára szolgál. Tár­saséletet élnek, egészen az emberi társadalom mintájára berendez­ve. Oly kedvesek, oly szorgalmasak, oly okosak, hogy élvezet velük foglalkozni; igy Aristomachus, Soli város lakója, annyira megszerette őket, hogy ötvennyolc éven át semmi mást nem tett» csak a méhészetnek élt. A thasosi Philiscus-t pedig, aki a pusz­taságban méheket tenyésztett, Agrius-nak (mezei) nevezték el, je­lezvén ezzel, hogy mily keveset látják a városban, mindig csak a mezőn él kedves méhecskéi között. Assyriából származott hozzánk a rovarok egy másik hasz­nos faja, a selyembogár. Pókháló finomságú fonalat szőnek, melyet selyemnek neveznek; az ebből készült szövet — a ceosi Pamphilának találmánya — a nőknek ruhául, vagy inkább fény­űzésül szolgál. Cos szigetén is él a selyembogár; ennek selyem­fonalából tudják a legfinomabb szövetet készíteni. »Az ilyen ru­hákat szégyenszemre még férfiak is hordják, a nyári melegnek megfelelő könnyüségiik miatt. Annyira elszoktak már a kemény rómaiak a páncél viseléstől, hogy teher még a ruha is.« — A fo­nálszövés művészetének alapján ide sorozza Plinius a pókokat is. E művészek között gyilkosok is vannak, mint például a phalan­gium nevű pók, melynek mérges csípése halált okoz. A többi faj azonban kevésbé ártalmas ; művészileg készített hálójukban vagy egyéb rejtekhelyen leselkednek az arra röpködő legyek és más kisebb rovarok életére. Több jelentéktelenebb rovarfajt elsorolva, a hangyák életét rajzolja bővebben Plinius. Ismeretes dolgokat beszél el, közben csodásakat is, például az indiai óriás hangyákról. Csodakép bá­multák egy ilyennek csápjait Erythrae-ben, Hercules templomában. E hangyák szine olyan volt, mint a macskáé, és akkorák voltak, mint az egiptomi farkas (közepes kutya) ; egyébként oly alakúak, mint a közönséges hangyák. Földalalti lakásaikba aranyat hor-

Next

/
Thumbnails
Contents