Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1913

— 28 — gú és minden tagja gyönge, csak a feje borzasztó nehéz, úgyhogy alig birja el és kénytelen mindig a föld felé lógatni ; különben valóságos gyilkosa lenne az emberiségnek, mert aki a szemébe néz, szörnyet hal." Hasonló borzalmas hatalma van basiliscusnak is. „Cyrenaica provincia táplálja ezt az állatot, nem nagyobb tizenkét hüvelyknél. Sziszegésével megfutamítja az összes kígyókat. Elpusztítja a bokrokat, nemcsak érintésével, hanem lelielletével is, elégeti a füvet, meghasítja a sziklákat." Sokkal kevésbé félelmetes állaiok a farkasok, krokodilok, vízilovak, hiénák, medvék, hiúzok; ezek közül is mindegyikről tud Plinius csodás dolgokat elmesélni. Valamenyi állat közül leghasznosabbak az emberre a háziállatok, amilyen a kutya, a ló, a szamár, az öszvér, a szarvasmarhák sokféle faja, a kecske, a disznó, slb. Befejezésül olyan állatokat említ Plinius, melyek alakjukra egész egyszerűek, de valami nagyon különös benső sajátságuk van. Az ilyen állatok „a benszülöttekre ártalmatlanok, az idegeneket elpusztítják, mint például Tiryns-ben bizonyos apró kigyók, melyek állítólag a földből származnak. Továbbá Syriában is, különösen az Euphrates partjain, egy kígyófaj nem bántja az alvó lakósokat, vagy ha rájuk taposnak, harapnak ugyan, de harapásuknak nincs mérgező hatása; de minden idegent mohón megtámadnak és kínos halállal ölik meg őket. Ezért nem is pusztítják e kígyókat a syrusok. Épen ellenkezőt mond Aristoteles ; szerinte Cariának egyik hegyén, a Latmuson, a skorpiók az idegeneket nem bántják, de elpusztítják a benszülötteket." * * * A IX. könyvben a vízi állatok fajait és természetét írja le Plinius, a kimerítő elsorolást itt is különféle mesés dolgokkal fűszerezve. Rengeteg sok állat él a tengerekben, folyókban, mocsarakban, köztük sokkal nagyobbak is a szárazföldieknél. „A legtöbb és legnagyobb állat India tengerében található, közöttük a bálnák négy hold terjedelműek, '.) a pristis-ek kétszáz, a teknősök négy rőf hosszúak, a Ganges folyóban pedig találtak harminc lábnyi 1.) A római hold (ingerum) 100 m, hosszú és m. széles volt.