Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 18 —lett főhalász volt, Szeged mezején nemes pásztor. Végre kezdődik a lakoma. Esznek, isznak, lakoznak, utána fejenként táncolnak, az ifjak is hegedülnek, lantolnak, hajdutáncot járnak. De nem végződik szerencsésen a rangos mulatság, Sőt nagy kárt vallanak község az örömben, Mert ő ruhájokat ellopták azonközben — Vannak erős pörben. Mint afféle lator, a tar varjú volt a hibás. Ő lopta el a daru trombitáját, pacsirta palástját, szajkó sarkanytyuját, seregély süvegét, bihari bagolynak ismét egy som-botját. Meg is lakol a lator: nem kap többet enni-inni, békót vetnek a lábára. — így esett a prücsök-lakodalom félszemű vén fűzfa mellett (Vé. 1. 345—341 ). Egy másik jókedvű vitéz a nagyétkű, örök-szomjas embereket teszi nevetségessé tréfás hangú költeményében. — Nem vagyok én parasztember — kiált föl büszkén a feneketlen gyomor és gége tulajdonosa — reám ugy nézzetek! Nemeslevele is van: adóslevelek a kocsmákban. Ezek mutatják, hogy eszem-iszom törzsből származtak elei, de ő maga sem maradt el őseitől ! Ez törzsöknek hogy én vagyok egy igaz magzatja: Bizonyítja eztet torkom gyakor szomjúsága; Ihatnám mindenkor, Reggel és éjfélkor. Nemesi cimere is megfelel származásának. Első része e címernek a jó káposztás hus, de kolbásszal foltozva. Óh áldott káposzta! Másik része ama jó sült hus borsos lével ; bors nélkül méreg, — a féreg egye meg! — annyit ér, mint ebnek a fakéreg. Ott van az ármálisban még a kaszás-lé, — megnyalja utána a száját, valaki csak falja — a scythiai származású fordított kása, a katonás-béles, jó vastag és széles, kellőkép kibélelve jóféle históriákkal. — De váratlanul komoly hangba csap át befejezésül a hazájáért aggódó kuruc. A betolakodó német .megrontotta ételünket, megrontotta nemzetünket : Addig valál virágodban, híres Magyarország, Míg az ilyen jó étkektől magad meg nem fosztád ; Mihelyt a tortáta Országod meglátta: Elhervadtál, elfonnyadtál . . . jaj, mikor állsz lábra? (Vé. II. 377-379.) *