Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1912

— 16 —sereggel császárnak hadára. Isméri nevöket Vág, Nyitra melléke, Nagyszombat vidéke, Révkomárom eleje, ismeri Esztergom, Garam, Pozsony. Sok kevély generált megkergettek ők már, sőt ama vén Heisztert, nagy kegyetlen embert . . . sok hadi népével, Roppant seregével — Otet is megtréfálják; Mely nagy yitézséget Minden nemzetségek Ámélkodván csodálják. Meg ne is rendüljön Végújvár fővárának, Magyarország bástyájának erőssége, messze is terjedjen jeles vitézinek — miként egrieknek — fényes dicsősége! Hogy továbbra is vigan menjen ellenségre, nagy dolgokat vihessen végbe, Vág, Duna mellékén Császár sűrű népén Szép próbákat tehessen : Magyarok Istene Gyakor szerencsékre Kivánom, igy vezessen. (A. II. 277-282.) Isten adja a bátorságot kurucok szivébe, tőle kérik a fegyvert is a küzdelemhez : Jó lovat, szép fegyvert, Istenem, szolgáltass, Ha meg kell halnom is : lelkemnek irgalmazz ! (Vé. I. 226.) És ha már rendelt a fölséges Úr jó lovat, szép fegyvert, Vigan indulhatnak a csatába. Egyet mulatnak azonban előbb az erdélyi hajdúk. Jóizűt mulatnak, táncolnak, emlegetik közben erdélyi hazájuk szépségeit, Isten áldását kérve határaira: Kis Küküllő, — Nagy Küküllő Gyönyörű folyása, Nyárád vize — kedves ize, Rózsa az illatja, Bő terméssel határidat Isten látogassa ! (A. II. 97.)