Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1908

- 20 — neve is különböző volt e fegyvernemnek. Az erő a lándzsa nyele irányában működött, tehát úgy, mint mikor az erő a lejtő talpával párhuzamosan, vagy az ék gerincére merőlegesen hat. Midőn rohanva szúrt a lándzsával, akkor a harcos testének mozgási erélye is hatott, és így a hatásra e kettő működött közre: a lándzsának az izom ereje által adott mozgásmennyisége és a rohanó harcos mozgásmennyisége; tehát az ellenálló közegnek, ruhának, bőrnek, pajzsnak, páncélnak is ilyen nagy és ellenkező irányú mozgásmennyiséget kellett volna kifejteni igen rövid idő alatt ; és hozzá a lándzsa még mint ék is működött. Ezért azután a felsorolt védőeszközöknek nem volt oly nagy szilárdsága, összetartó ereje, és a lándzsa belehatolt az állati, emberi testbe még jobban. Midőn pedig az ellenfél rohant rája és ő nyugvó helyzetben volt és megtámaszthatta lándzsája végét, akkor meg még szerencsésebb volt, mert a feléje rohanó ellenfél mozgási erélye ugyanazon célra működött, mint amilyennel ő a lándzsáját tartotta. Ezért volt oly nagy erő egy lándzsás sor rohama, vagy egy háromszorosan egymás mögé állított lándzsás hadoszlop nyugvó helyzetben a támadó ellenféllel szemben. A mai fegyvereknél teljesen ilyen a szuronyroham. — Ha pedig állóhelyzetből szúrt vele, akkor a kar erejével az ék gerincére merőleges, tehát a lándzsa nyelével egybeeső erő fejtette ki a hatást, mint éken, tehát aránylag kicsiny erő nagy ellenálló erőt tudott legyőzni. A lándzsa nemcsak kézben tartott fegyver volt, hanem hajították is. Voltak kisebb és nagyobb lándzsák a hajításra is. Xenophon seregében például mindenkinek volt egy hosszú és öt rövidebb lándzsája. A rendesen hajításra használtakat dárdáknak hívjuk. Volt a görögöknél és rómaiknál olyan dárda is, melynek teljesen olyan röpülése volt, mint a mai hosszú puskaés ágyúgolyóknak (Zászlónk, 1908. dec. 15.) Az ilyen dárda derekán, súlypontján volt egy szíjcsokor (amentum). Ezeket szíjas dárdáknak nevezték. Ezen csokor lelógó végei többszörösen rá voltak csavarva a dárda nyelére, a lelógó összekötött végükbe pedig az ujjakat dugták. Midőn a dárdát elhajították, a szíj hirtelen lecsavarodása forgómozgásba hozta a dárdát. Hogy megérthessük, mi volt a célja ennek, a szabadtengely fogalmával kell előbb megismerkednünk. A pörgetyüt, a csigát már ismeritek kisgyerek korotokból. Ugye, ha ezt sík lapra állítottátok, nem tudott a hegyén, a csúcsán