Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

- 39 ható jelenet lehetett, midőn a vadászatról hazatérő Rákóczi a rongyos ruhában, az ügyefogyott követekben saját honfitársait pillantotta meg! „Midőn a követek beszédemből felismerlek — irja Rákóczi — szemükből könnyek hullottak, szivükből az öröm miatt sóhajok törtek elő, lábaira elé borultak és szakadozott beszédben üdvözöltek Majd baltát kértek, ketté hasítják botjaikat, melyeket parasztmódra kezükben hordottak s onnan küldetésükről szóló levelet húztak elő. És ime Papp Mihály és Bige László nemesek voltak, kik a németek zsarolása miatt teljesen elszegényedtek, A levelet — folytatja Rákóczi — jobbágyaim irták, kik megesküdtek egymásnak, hogy addig kutatnak, mig fel nem találnak engem, hűségükről bizonyságot nem tesznak és el nem mondják az egész magyar nemzet helyzetét, mely sóhajtva tűri az idegeneket, s melynek szabad lélegzete egyedül az én intésemtől függ." Rákóczi szép reményekkel és zászlókkal bocsátotta el a követeket és azzal a szigorú meghagyással, hogy a zászlókat csak akkor bontsák ki, ha tőle ujabb utasításokat kapnak. De a nép, mely már oly régóta és oly sokat várt, önmagát tovább tartóztatni nem tudta Rákóczi nevének varázsa alatt a fővezér határozott parancsa ellenére három helyen : Tarpán, Váriban és Beregszászon, hol épen a vásár miatt nagy néptömeg volt, május 21. és 22-én kitűzték a zászlókat. És ime, a kurucok első szereplése vereséggel végződött : Károlyi Sándor, szatmári főispán a rakoncátlan, fegyelmezetlen vezérnélküli tömeget juuius 7-én Dolhánál szétszórta. A vereség liirére Rákóczi még inkább sietett a visszatérésre, nehogy a nép reményét elveszítse a sikeres harc iránt. 1703. junius 9-én bucsut mondva a szabadság honának megindult hatalmas küldetésére. Junius 15-én megérkezett a Beszkidek aljára, a magyar határra. Másnap ide hozta a fóvezér elé kisded csapatát Esze Tamás is