Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

- 35 tudta, mitévő legyen. Menekülni akart Lengyelországba, de nem volt pénze és Longuevallba vetett bizalma, kipróbált hűsége is maradást tanácsolt, továbbá az a kósza hir is, hogy Longuevall elfogatásakor valami levelet lenyelt. Végre tehát arra határozta el magát, hogy megvárja a dolgok kifej lését A legnagyobb lelki töprengés és nyugtalanság között vonult a felizgatott Rákóczi éjjeli nyugalomra nagyvárosi birtokán a történtek miatt. 1701. április 27-ike volt, annak késő éjjele. Az álom csak nem jelentkezett. Rémes képek, ijesztő aggodalmak tolultak fel a, „rebellis" főúr lelkében ; mellette beteg neje, ki mitsem tudott férje lelki küzdelméről, édesen pihent az álom tarka szárnyain. Csak a férj szempillái nem akartak lecsukódni, pedig immár éjfél is elmúlt. így gyötörte a kínzó lelkiismeret a „bűnös" főurat, midőn éjfél után 2 óra körül szokatlan zörej és kopóinak éles ugatása riasztja ki élénk képzelődéseiből. Nem sokáig kellett várni, honnan jön a zaj, mert egy erős ütésre a szoba ajtaja felnyílik és ott áll a Rákóczi-pár ágya mellett két százados a Salm-ezredből, egyik kezükben gyertya, másikban felhúzott pisztoly és Rákóczit a reszkető fényben a császár foglyának jelentik ki. Rákóczit hűséges nejének hulló könnyei között, akit nem volt képes semmi kérés, semmi parancs elválasztani szeretett férjétől, Eperjesre vitték. Itt Solári gróf tábornok a foglyot átvette és a császári parancsnak megfelelőleg Bécsújhelyre küldte, hova Rákóczi a nagyszámú csőcselék gyalázása és gúnyolódása között május 5-én érkezett meg. Bécsújhelyen egy sötét, befalazott konyhába zárták, ahonnan nagyapja, Zrinyi Péter harminc évvel ezelőtt a vérpadra lépett. „Szomorúságot jövendölt nekem ez a hely — irja — mert visszaemlékeztem arra a vérpadra, a melyet egykor ott Zrinyi Péter és Frangepán grófok lefejesztetésére állítottak fel, kik anyám ré~ 3*