Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1906

- 13 fogadni népének hódolatát, nemzetének Őszinte ragaszkodását, midőn ezen év szeptemberében az erdélyi rendek egyértelmüleg fejedelmükké választották. De fejedelemsége rövid életű, pünkösdi királyság volt; roskadozó trónjáról hamar le kelle szállnia, mert ott termett boszuálló hadával bádeni Lajos őrgróf, a ki a kuruc királyt kiűzte hazájából, melynek — irja a szerencse jobb napjaiban — „életét és vérét ajánlotta fel az idegenek járma alóli felszabadításáért." Vérét onthatta hazájáért, de életét nem adhatta, mert távol hazájától Nikomediában, mint száműzöttnek kellett az élet orsóját pergetni, mig a kegyelmes párkák a köszvényes, sokat betegeskedő kuruc vezér életének fonalát 1705. szept. 13-án elszakították. Mig Thököly 1685-től harmadfélévig török fogságban szenvedett, azalatt a német egymásután üli diadalünnepét a törökön. 1686-ban felszabadul hosszú rabsága alól az ország középpontja, Buda; lehullanak a bilincsek a szegény gyaurokról, kiknek összegémberedett tagjai immár 150 éve hordták a nehéz béklyókat; kinyilnak

? megürülnek azok a dohos levegőjű, rémes örökéjjelü börtönök, melyek az életet magukba fogadták, de vissza nem adták; beszüremlik a verőfényes őszi napsugár, a szabadság napja, azokba a földalatti odúkba, melyek küszöbén a belépőt e szó kisérte be: „soha"; eltűnik Budavárának ormáról az a lófarkos, félholdas török zászló, mely másfélszázadig rémítette hazánkat; meghal az utolsó budai basa, Ali vitézeivel együtt Allahért hősiesen ; a halálban is igazán nagyok és dicsők! Diadal mámorban úszott az egész ország ; kuruc és labanc egymást átölelve, mint jó testvérek üdvözölték egymást; a magyar nemzet, ez a jó cs türelmes, sokat szenvedett magyar nemzet elfelejtett sokat, elfelejtett minden keservet, megbocsátott szivéből német szomszédjának, midőn hazánk felett a félhold sugarait elhomályosodni látta. Neki tulajdonította az ország felszabadítását, a mi-