Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 9 — lünk született ée mennyit a szerzett rátermettség számlájára. A nép szava erkölcsi elzüllés esetén rendesen a rossz nevelést okoz?a, és mivel az nem szokott mindig eredménytelen lenni, a rossz erkölcsök megjavítására mindig megvan a kötelesség. Tanultnak nem kell okvetlenül lennie az embernek; de azt mindenkitől megköveteljük, hogy becsületes legyen és az erkölcsiség szabványait megtartsa ; az örök életre is mindenki hiva­talos. Korunk nem is elégszik meg azzal, hogy nevelő intézeteket épít árvák, vakok és süketnémák számára, hanem mentőházakat is állít elha­gyott gyermekek és javítóintézeteket elzüllött egyéniségek javára. Szi­gorú rend és szabályozott munka a fegyelmezésnek fontos eszközei. S hány embert nem sikerült az erkölcs számára megmenteni azzal, hogy bizonyos közösségekben (pl. a katonaságnál, a hajón stb.) szigorú rend­hez szoktatsák !') 3. Az erkölcsi nevelés alapját a növendékben a sziv v i 1 á­gának vagya szeretet körének mondhatjuk, amint az értelmi nevelésnél az ismeretek és a tudat köréről szokás beszélni : a kettő együttvéve pedig a sokoldalú érdeklődés kö­rét teszi. 2) A sziv világában elsőrangú tényező a szabad akarat, mert nem akármiféle tevékenység, nem akármilyen akarati mű­ködés, hanem a kellő rendben fólyó vagyis a tudatos és szabadakarati tevékenység ad életünknek er­kölcsi jellege t. 3) A logikában az elme tevékenységéről van sző, de nem az elmebeteg észjárásáról, hanem az ész tevé­kenységének helyes rendjéről, a gondolkodásról, mely az igazság megismerésére irányul, s az értelmi nevelés egészséges észjárásra, gondolkodásra akarja a növendéket tanítani ; szintúgy az erkölcs­tannak csakis az akarati tevékenység helyes rendje teszi a tár­gyát vagyis az a tevékenység, a mely az erkölcsi normára figyelő észből és a szabad akaratból származik, és az erkölcsi nevelés szabad elhatározással folytatott, tu­datos életirányt akar a növendéknek adni. A szabad akaraton kivül a sziv világához még az is tartozik, a mit közönségesen kedélynek mondanak, vagyis az érzéki törek­vésnek mozgalmassága a szabad akarat veze­tése alatt. Szeretet és gyűlölet, kivánság és irtózás, öröm és fájdalom, remény és kétségbeesés, bizalom, félelem, harag kelnek és szállnak és sokszor viharként dúlnak a szivben és az akarat­M Toischer, Theoretische Pädagogik und allgemeine Didaktik. S. 166. i) Alt. Paedag. 4. §. a, 41, 1. ») Cáthrein i. m. I. 120-124. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents