Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904
— 54 — vésre a negotium képesít. Az oktatással szerzett elvek, míg vérünkké nem váltak, rendesen csak kevéssé erkölcsös indítékokkal, jutalommal vagy büntetéssel alkalmasak, hogy cselekvésünk zsinórmértékévé lehessenek; sokszor csak legalitas és nem moralitas fakad a nyomukban. c) A törvény és a lelkiismeret szerinti cselekvéssel szerzett gyakorlati elvek a jellembeli következetességnek biztosi tékái. Az egyéni rátermettség, egyéni szükségleteink és képességeink csak alanyilag tényezői az állandóságnak és következetességnek ; a törvény ismerete, a lelkiismeret és a gyakorlati elvek az eszes embernek a mindenségben elfoglalt állását szabályozzák, többé kevésbbé tárgyilag biztosítják a jellemesség e t. »Az egyén csak környezetével együtt foghatja föl magát és hajiamat is csak a tárgyakkal együtt, amelyekre irányúinak. Ha csak némileg erőre kap az elméleti gondolkodás, az alapelvekhez legott a körülmények változandóságának szempontja járul, amely az elvek alkalmazásában szem előtt tartandó. Az ember megtanulja, hogy indítékok szerint határozza el magát, hogy okokra hallgasson.') Ha erkölcsi életünk rendje, amely törvényismeretünkben és lelkiismeretünkben határozódik, az erkölcsiség tárgyi rendjének megfelel; ha a gyakorlati elvek, a melyeken jellembeli következetességünk nyugszik, az igazán legfőbb morálprincipiumnakigaz aprópénzértékei: erkölcsi jellemességünk megingathatatlan. 4 »Ismerni a jót, könnyebb, mint követni ; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó vagy épen nemes tettet vigyünk véghez : de egész éltedet meghatározott elv szerint intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kiván, s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másféle ragad: ezt hívják erények.« 2) Végső elemzéssel nem a gyakorlati elvekben, hanem akarati tulajdonságokban, akaratirányokban találjuk a jellemet és a jellembeli következetességnek gyökérszálait. Nagy tudomány és művészi zsenialitás nagy jellembeli fogyatkozásokkal párosulhat. Aki csak ismeri a jót, de nem követi, annak M Herbart, Allgem. Pädag. III. B. I. lap. II. 21 Parainesis.