Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 35 — földi, a társas, az ideális a vallási javakat értékük és érdemük szerint szeressük, kevésbé azt, amit kevésbé kell, jobban azt, amit jobban kell, és mindenekfölött azt, kit mindenekfölött kell szeretni. Kiegyenlíti a hivatás szeretetének érdekét a sokoldalú szeretetével : mert nemcsak az ismeretről, hanem a szeretetről is áll, hogy a művelt ember a közműveltség minden ágában tájékozott, de egyben otthonos, legfölebb megfelelőbb kifejezést kell kapnia : művelt ember mindenkinek mindene lesz, a hivatásáért pedig föláldozza és fölemészti magát. A kötelmek körébe is a lelkiismeret visz bele rendet és összhangot, midőn a kötelmek látszólagos összeütközését kiegyenlíti. A lelkiismeret, melyet ma is minden ember föltalál magában, már a pogányok előtt sem volt ismeretlen. A fúriák és erynniák személyesítői voltak ; Sokrates daimonionja lényege szerint nem más, mint a lelkiismeret szava.

1) Az a fölfogás uralkodott, hogy a lelkiismeret útján az istenség nyilatkozik bennünk.

2) A szentírásnak idevágó helyei is az Istenre alapítják a lelkiismeret autoritativ jellegét. A schola tanítása szerint, mely a katholikus hívőknél ma is irányadó, a lelkiismeret az észben van, még pedig az észnek oly képességében, amely az erkölcsi élettel áll összefüggésben. Nem elégséges hozzá az erkölcsi elveknek habituális megismerése (synderesis, habitus principiorum practicorum), amelyek a lelkiismeretlen emberben is meglehetnek. A gyakorlati észnek tevékenységében áll, amellyel egyes meghatározott cselekedeteinket az általános erkölcsi alapelvek világossága mellett megítéli. Meghatározása : k ö zvetetlen gyakorlati ítélet cselekedeteink erkölcsi jellegéről, értékéről. A konkrét cselekedetek, amelyekről a lelkiismeret itél, vagy elmultak, vagy jövendők. Eszerint a lelkiismeret is követő vagy itélő lelkiismeret és megelőző vagy kötelező. A lelkiismeret révén egy tárgyilagos, bennünket föltétlenül kötelező rendtől és hatalomtól való függésünk nyilatkozik. Ebbeli szerepét ilyen kifejezések mutatják: bántja a lelkiismeret, lelkiismeretem megnyugtat. Beszélünk jó és rossz lelkiismeretről. A lelkiismeret az eszes emberi természetnek, mint legfőbb erkölcsi alapelvnek a megnyilatkozása, azért működésében érzéseinket, akaratunkat is érinti és örömet, vigasztalást, nyugalmat vagy aggódást, nyugtalanságot szül. E címen szoktunk a lelkiismeret furdalásáról is beszélni. A lelkiismeret igaz vagy téves, tekintettel a tárgyi igazsággal való megegyezésre; lehet továbbá biztos vagy kétkedő, aggódó, gyöngéd, tág, eltompult stb.

3) ') A lelkiismeretre vonatkozólag az ókorból számos idézet található Cathrein : i. m. II. 296. 1. 2) V. ö. Willmann, Geschichte des Idealismus I.-ben azon részek, amelyek az erkölcsi ideákról szólnak. 3) Cathrein i. m. I. 357—364. 3*