Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 11 — A nevelés gyakorlatának t a n u 1 m á n y o z á s a bárkit meggyőzhet arról, hogy az emberek már azelőtt is, de nevezitísen a kereszténység mindent átalakító föllépése óta az erkölcsi élet kérdésében mindig nagy súlyt helyeztek az akaratra.') A görög nevelésben a tudomány elemei egyáltalán csak később szerepeltek ; a múzsái tanulmánynak inkább erkölcsi, mint tudományos feladata volt. Hit és törvény voltak a legrégibb időben a nevelés alapjai. A lovagi nevelés, amelynek képét Homeros költeményeiben látjuk, a görög ifjúságot, mint Phönix az isteni Achillest, a szó urává és a tettek emberévé képezte. Spártában „olvasni és irni tanult az ifjúság ; minden egyéb arra irányult, hogy engedelmességre, kitartásra és győzelemre neveltessék". Athenben „amikor már megérti a gyermek, a mit mondanak neki, a dajka, az anya, a paedagogus, az atya versenyeznek abban, hogy jóvá tegyék, amennyiben minden szónál, minden tettnél jelzik neki: ez jó, az nem jó, ez szép, az nem szép, ezt tedd, azt liagyd el".

2) Aristoteles szerint „hatalmunkban áll az erény, szintúgy a rosszaság. A szabadság előfeltétele minden cselekedetnek, amely erkölcsi megítélés alá esik.'3) „A nevelés tanulásban áll. Tanulni pedig vagy előadások meghallgatásával, vagy előírás szerinti gyakorlással tanulunk".

4) A római nevelés gyakorlatias iráuya ismeretes. Quintilianus retorikája jóval több didaktikai, mint pedagógiai részletet tartalmaz ugyan, de az Institutiones czélzata határozottan erkölcsi.

6) — A keresztény idő a nevelésnek új eszményt és határozottabb irányvonalakat adott, a mint ezt Alexandriai Kelemen Paidagogos cz. művél ől látjuk. A pedagógus „Jézus Krisztus, a Logos mint az emberiség vezetője; az emberszerető Isten maga a mi nevelőnk".

6) Mint intő Logos akaratunkat irányítja, mint törvényhozó cselekedeteinket szabályozza, mint rábeszélő szenvedélyeinket mérsékli és orvosolja. Kiragadja az embert a világias érzés és gondolkodás köréből és az isteni hitben rejlő üdvösségre neveli. Egy szóval kifejezve: pedagógus a neve. A gyakorlat s nem az elmélet az ő működésének a színtere, erkölcsileg ja vítani és nem tanítani akar. Az erkölcsi élet rendezése az elsőrendű feladata. Egyrészt a kötelességek teljesítésére nógat, a mennyiben a legtisztább erkölcsi szabványokat közli; másrészt a jelen nemzedéknek elmúlt idők erkölcsi képeit áll.ítja szeme el é.

7) E programm után Kelemen még az első könyvben kifejti az istenfiuságunk fogalmát s ehhez mérten a Logos tevékenységét, aki a keresztény erkölcstan személyesítője. ') Willmann, Geschichte des Idealismus I. 236—151. I. 322-452. 526— 528. 1. — II. 420-441. 1. 2) Griech. Erziehung in Rein's Encycl. Handb. d. Pädag. II. 916—920. 1. 3) Eth. Nie. III. 7. -- III. 3. 4) Aristot. Polit. VII. 13. 3) Prooem. I. 2., II. 2., XII. 1. — V. ö. Messer, Quintilian als Didaktiker: Neue Jahrb. LXVII. Jahrg. 6) I. m. I. k. 7. f. 7) I. m. I. k. 1. f.