Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1901

- 28 -III. Ince, III. Honorius és IX. Gergely ép oly szívesen látták trónjuk zsámolyánál az öt izben Rómába zarándokló apátot, mint a mily szeretettel karolta fel minden ügyét a különben gyenge és könnyelmű 11. Endre király. Munkás életének a szerzetesi fegyelem helyreállítása, az időközben törvénytelenül elfoglalt birtokok visszaszerzése, sz. Márton kolostorának és templomának ujjá építése, s a rend birtokain több templomnak és iskolának fölállítása volt az eredménye. Azonban mindez mintha egyszerre veszendőbe ment volna. A II. Endre örökébe lépő IV. Béla a legziláltabb viszonyok között vette át az ország kormányzását. S bár határozott s szigorú föllépésével hamarosan helyreállította a belső rendet, sem ideje sem ereje nem volt elég, hogy a világ meghódítására indult s hazánk határait már átlépő vad tatárhadat megállítsa romboló útjában. Vértől piroslott a Sajó vize, s a Mohi puszta legjobbjainknak lett temetkező helye. (1241. ápr. 11.) Maga Béla is csak futásban talált menedéket. Szerencsétlen sorsa Frigyes osztrák herceghez vitte Haimburgba, ki mindenéből kifosztva vigasztalanul bocsátotta tovább a hazája vesztén csaknem kétségbeeső királyt. Az 1242-iki tél következtében beállott Duna jege jó országutul szolgált a tatár hordáknak a dunántuli részekre. A Tisza vidékén s a Duna-Tisza közén úgysem volt már pusztítani való. Ostrom alá fogták tehát Esztergomot, Székesfehérvárt, s egyre jobban közeledve Pannonhalma tájékára, az időközben itt meghúzódott Béla királyt Trau felé menekülni kényszeritették. S az ősz Uriás apát, a kolostor minden pénzét — 800 márkát — odaadta a bizonytalanba induló királynak. E közben már Pannonhalma alá ért a tatárok vad csordája. S bár mint Esztergomot és Székesfehérvárt, úgy Pannonhalmát sem tudták bevenni, melyet a fegyverbe öltözött szerzetesek is védelmeztek, mindazáltal mérhetlen kárt okoztak a kolostornak. A majorsági épületeket a rend birtokain lángba borították, s földúltak mindent, mi utjokba esett. Azután elvégezve romboló munkájokat, ismét a királyt vették üldözőbe. Szerencséje volt hazánknak e szerencsétlenségben, hogy a tatárok fökhánja, Ogataj, épen ekkor meghalt, s halálának hirére e fektelen had visszasietett Ázsia belsejébe. A tatárok kivonulása után Béla azonnal visszasietett országába. Szivet facsaró volt a kép, mely eléje tárult. A falvak és városok üszkös romjain, a sivatag pusztává változott rónákon ezrével hevertek a rothadó tetemek. Több napi járő földön nem lehetett élő lényt találni a farkasokon és hollókon kivül, melyek