Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1901

- 20 Tudta, hogy Imre herczegben Istvánnak, sőt az egész magyar nemzetnek legdrágább kincse, szemefénye van gondjaira bizva. Nem is szűnt meg folytonos imádságban kérni Istent, hogy az ifjú herceget nagy atyjának méltó utódjává nevelhesse. De nemcsak imádkozott érte, hanem erényes életével is világoskodott neki. S a királyi sarj métó tanítványa volt szentéletü mesterének. Naprólnapra haladt a tudományokban s már gyenge éveiben ragyogtatta a hősi erények példáját. Tanuja volt mindennek István, kinek őrködő szeme szüntelen kisérte gyermekének minden lépését, s szive a legmélyebb hálával telt el Isten iránt, hogy neki ily áldott lelkű gyermeket s mellé ily szent nevelőt adott. S mig eddig, hogy a kormányzás fáradalmait közben-közben kipihenje, egyedül látogatott el sz. Márton hegyére az ö kedvelt szerzeteseihez, most már a fölserdült herceget, atyai szivének büszkeségét is magával vihette. Egy ily alkalommal történt a nevezetes eset, hogy ar Ur kiváló módon mutatta meg Istvánnak s a szerzeteseknek, mily nagy öröme telik Imre hercegben. Pannonhegyétől délkeletre, vagy háromnegyed órányi járásra, egy dombtető áll, melyet erdőség koszorúz. Tetején a sz. Benedekrend ezeréves fennállásunk ünneplésekor egy kőoszlopot emelt, jelezni akarván ezzel, hogy őt, valamint az egész nemzetet, kegyelet fűzi e helyhez, melynek századok óta Imrehegy a nt-ve. Egy izben ugyanis a király közeledtének hirére a dombtetőre vonultak ki a szerzetesek, hogy őt és fiát, Imre herceget, itt bevárván, ünnepélyesen fólkisérjék sz. Márton hegyére. István meglátva az eléje siető szerzeteseket, fiát küldé előre, hogy őket üdvözölje. A szerzetesek egymás után ölelték szívökre az ifjú herceget, s az üdvözlésnek akkori módja szerint, mindnyájan megcsókolták. E békecsókot azonban Imre nem egyenlően viszonozta. Egyeseket csak egyszer, másokat háromszor, ötször, egy Mór nevü szerzetest pedig hétszer csókolt meg. Imre e különös eljárása föltűnt atyjának, s megkérdezte töle az okát. Feleletéből azután megtudta, hogy fia isteni sugallatra kinek-kinek érdeme szerint osztotta a békecsókot, s hogy Mór, kit hétszer csókolt meg, egész életén át a legtisztább életét élte. S bár István egy pillanatig sem kételkedett angyaltiszta lelkű gyermeke szavainak igazságán, mindazáltal eltökélte, hogy Mór erényét próbára teszi. Miután sz. Márton templomában imádságukat elvégezték, s néhány órát ájtatos beszélgetés között töltöttek az szerzetesekkel, vissza indultak Esztergom felé. Jstván azonban néhány nap múlva egészen titokban ismét \ issza-