Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900

— 41 — közműveltségnek szolgáló ember, a ki ezzel végső czélját is munkálja. S így a nevelésnek az lészen a föladata, hogy a növendéket a végső czéljának megfelelő műveltség fokára emelje és a közműveltség szolgálatára képesítse. A műveltség a föladatnak alanyi, a közműveltség a tárgyi mozzanatát jelenti. Mindkettő ellentéte a vad, természeti állapotnak; mindkettő egészen sajátos tökéletesítése az emberi természetnek. E sajátossága a terjedelemben és a fölérendeltség viszonyában áll. Az en.beri természetnek minden oldalról való tökéletesítése nevezhető csak műveltségnek, culturának pedig oly állapot, melyben az emberi munka egy tere sem marad parlagon. A fölérendeltség az ismerettel, erénynyel, művészettel, jogi renddel szemben mutatkozik. A különbség műveltség és cultura közt csak az, hogy a műveltség gazdája az egyén, a culturáé a társaság. S a mint az alanyi és tárgyi rend egymásra utalnak, úgy utalnak egymásra a műveltség és közműveltség is. Műveltség csak közműveltség körében lehetséges és a közműveltség műveltséggel táplálkozik. S ha az emberi közműveltséggel szemben a nemzetiség elvével határvonalat állítunk, a czélok sorozatát kapjuk : egyéni műveltség, nemzeti közműveltség, cultura (az emberiség közműveltsége) egymás utánj á b a n. A haladás iránya életünk alanyi sarkától a tárgyi sark felé történik. A műveltség viszonyában az ember végső czéljához egyenlő értékű a boldogsággal, a mennyiben e földön egyáltalán elérhető : a közműveltség szolgálata pedig nem egyéb, mint e földön az Isten dicsőségének munkálása. 5. Elégséges volna ugyan a műveltség fogalmát megállapítanunk, hogy megismerkedjünk a nevelés föladatával és fejlesztő eszközeivel; mert, mint látni fogjuk, a műveltség fogalmában benne rejlik a viszonyulás aközműveltsé ghe z. Azonban mélyebbre belátunk a műveltség tartalmába és jobban áttekintjük terjedelmét, ha a közműveltség értelmét is tudj uk. A közműveltség humánus képzettség mint soeialis állapot. A közműveltség azzal indul meg, hogy az ember a természeti valóságot szolgálatába fogadja. Legelső föltétele az emberi természetnek korlátoltsága, szükségletei. Állati mivoltánál fogva az embernek gazdasági szükségletei vannak ; viszonya van egyúttal embertársához, ázért nevezzük őt társas lénynek, s szorul soeialis javakra; psychikai természete, eszes volta miatt ideális kincsekre vágyakozik; végre mivel vizzel és Szentlélekkel a keresztségben hatalom adatott neki, hogy Isten fiává legyen, természetfölötti szükségletek kielégítésére : megismerő képesség és törekvés az érzéki és a természetfölötti elemeket is beleértve. A szükségletek és képességek együtt-