Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900

— 16 — követelménye az, hogy az eredmény meglevő biztos ismereteinkkel ne ellenkezzék. Niemeyer művére és Herbartig úgyszólván az összes paedagogiai művekre ráillik Willmann jellemzése. A nevelés-és oktatástan, úgymond, közönségesen alapelveknek, szabályoknak, tanácsoknak foglalata vagy rendszere, de az igazi megfigyelésnek és való tényeknek híjával. A mi tudományos érdekű és értékű van bennük, azt szerzőik rendesen más tudományból: a theologiából, philosophiából, politikából stb. merítették. S így idegen világossággal haladnak előre, a helyett, hogy magából a tárgyból csalnának ki szikrákat. b) Herb ar tot a tudományos paedagogia megalapítójának szokás nevezni. Szerinte »a paedagogia mint tudomány a gyakorlati philosophiától és a psychologiától függ. Amaz a képzés czélját mutatja, emez az utat, az eszközöket és az akadályokat.«') Herbárt felfogása csirájában magában foglalja az igazi kiinduló pontot. Kthikájából merített, többé kevésbbé szabatos elvvel meghatározott vizsgálati kört kerekít ki a paedagogia számára. Azzal, hogy a paedagogiát a psychologiával és az ethikával ejti kapcsolatba, a cselekvésben kifejeződő emberi val óságot jeleli meg a paedagogia tárgyául. S ezt csak egész mélyében és terjedelmében meg kell értenünk, hogy benne »az egész ember« körét fölleljük. Hogy Herbart menynyit ölelt föl belőle, azt íőleg az u. n. gyakorlati eszmék (praktische Ideen), az eredetiek az egyéni életben és a származottak a társas kapcsolatokban, fejezik ki,

1) a melyeknek természetesen csak alanyi értékük van. Eszméjének tényleges tartalmát azonban nagyobb mértékben tanítványai hozták felszinre, főleg társas irányban és a keresztény felfogás szempontjából egészítve ki a mester egyéni álláspontját. így történt, hogy ma az u. n. Herbartisták iskolájában bizonyos állandó tényekkel, meg-megujuló feladatokkal találkozunk, a melyek középpontul szolgálnak és a tanítványok és örökösök állandó gyakorló és vizsgálati terét teszik. c) A Herbart-iskola tanítványai közül Kármán ]\I ó r és Willmann Ottó nagyobb szabadsággal bánnak el a mester hagyományaival és öntudatos munkával tőrekesznek a sajátos vizsgálati kör kijelelésére. Kármán a történeti elvben talált szempontot, a mely a paedagogia tárgyát meghatározza. Tapasztalati és részben elméleti uton megállapítható tény, így okoskodik. ') Herbart, Umriss pädag. A^orles. ed. Willmann II. '538. 1. 2) V. Ö. Fächer Donát, Herbart Neveléstudománya 100 és k. 1.