Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895
— 16 — kilátásai kedvezőbbek lettek volna, mint először. De nem így volt. Ezt a választást ugyanazon Volcacius consul vezette, a ki az elsőt, Catilina tebát tudhatta, bogy ugyanazon okból, mint előbb, most sem fog- pályázhatni. Mivel Sallustius Catilina visszautasításának okát azon szavakkal fejezi ki: „pecuniarum repetendarum reus prohibitus erat consulatum petere, quod intra legitumos dies profiteri nequiverit,“ nyilván abban a véleményben van, hogy Catilina akkor már be volt porol ve zsarolás miatt. Asconius is a vádat említi a visszautasítás okául, szavaiból azonban '): „eodem illo tempore erat reus repetundarum, cum provinciam Africam obtinuisset et consulatus candidatum se ostendisset“ kiviláglik, hogy a pör csak első jelöltsége után tétetett folyamatba. Asconiusnak azon szavai tehát: „repetundarum quaerebatur“ csak szándékolt pürre vonatkoznak, mely bizonyos okokból csak a 65. év elején jöhetett folyamatba, melynek előre látása már 66-ban, volt az ok Catilina visszautasítására, vagy jobban mondva Catilina visszalépésére. Sallustius itt valószínűleg saját combinatiójából merített és az félrevezette őt. Igaz ugyan, bogy főforrása Cicero és a senatus actái voltak, csakhogy Sallustius kevés gonddal használta azokat; sokat vett saját emlékezőtehetségéből és a hagyományból. Mivel ismeretes volt előtte, hogy az uralkodópárt Catilina minden következő hivatalkeresése elé akadályokat törekedett gördíteni, azt hitte, a 66. évi pályázása előtt is pörbe fogták, mely a választás előtt kezdődött és csak utána végződött; ez akadályozta Catilinát, hogy pályázását az előirt időben bejelentse. Sallustiusnak ezen pör kezdetéről és végéről való tájékozatlansága fölött, melyet ő a 66. évre visz vissza, jóllehet az egész a 65. évhez tartozik, nem lehet csodálkoznunk, ha figyelembe vesszük, egyáltalán mily rosszul értesültnek mutatkozik Sallustius a Catilina- féle összeesküvés egész előtörténetéről egészen annak kitöréséig. Ezen állítást bizonyítják a következők. Catilina meghiúsítva látta törekvését. Annak azonban, hogy hivatalosan utasították volna őt vissza, Asconius szavai „quam ob rem destitit a petitione“ (p. 79.) ellentmondanak. Vol’) Asoon. p. 68. 79.
