Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895
— 24 összejövetelen, ') de júniusban vagy júliusban, tehát fél évvel a terv megvalósítása előtt nemcsak fölösleges, hanem lehetetlen volt; a beszéd ugyanis a consulválasztás előtt, tehát júniusban tartatott, a műveletek megkezdése pedig- csak a hivatalba lépés utánra, vagyis a következő év januárjára volt kitűzve. Ugyanezen okoknál fogva nemcsak a beszéd volt lehetetlen abban az időben, hanem lehetetlen volt maga az összeesküvők gyűlése is. Sallustius ezen előadásának az az alapja, hogy szerinte Catilina a consulságra való törvényes törekvése idején összeesküvést sző, melyre vonatkozó terveit erőszakos utón akarja megvalósítani és melynél a további működés a consul- választás eredményétől függ. Méltán kérdezhetjük itt, miért folyamodott volna Catilina akkor, midőn saját vallomása szerint biztos kilátása, „ipsi consulatum petenti magna spes“ 2) volt a győzelemre, épen összeesküvéshez? Inkább azt kell mondanunk, hogy reményének nem teljesülése vezette őt összeesküvés alakítására. Tehát az összeesküvés nem alakúit meg 64-ben, mint azt Sallustius tévesen mondja. Cicerónak Catilina elleni beszédei a 66. évi és a valódi Catilina- íéle összeesküvés chronologiai kérdésében nem használhatók, mert neki érdekében állott mindkét összeesküvést egyneműnek tüntetni fel, hogy így minden törvénytelenség elkövetőjét Catilina személyében állíthassa a senatus és a nép elé, saját meggyőződése ellenére, mert jól tudta ő, kik a bűnösök, csakhogy azok megnevezését veszélyesnek tartotta. Mindazonáltal magának Cicerónak hallgatása a 64. év forradalmi törekvéseiről, ha nem is bizonyít egyenesen Sallustius ellen, mégis jellemző; továbbá vannak Cicerónak nyilatkozatai, melyekből következtetni lehet, hogy az összeesküvés keletkezését ő sem helyezte a 64. évre. A Sulla érdekében mondott beszédben ;i) Cicero két összeesküvést külömböztet meg: az egyik Lepidus és Volcacius consulok alatt (66.), a másik az ő consulsága alatt volt. Torquatusnak arra a vádjára, hogy Sulla Sit- tiust a 64. évben Hispániába küldte, e tartománynak az összeesküvés érdekében való megnyerésére, azt feleli, hogy ’) Dió. 37, 52. — 2) Sail. 16, 5. — ») Cic. p. Sulla. 4. 11.
