Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895
— 15 a választást vezető consul eltiltotta öt, mert szándékát nem jelentette be a törvényes határidőn belül t. i. egy trinundinum alatt, vagyis 17 nappal a választás előtt. Ezen visszautasítás volt alapja Sallustius szerint az összeesküvésben való részvételének. Catilinának jelöltségére vonatkozólag Cicero „in tóga cand.“ beszédjében is találunk vonatkozást: *) „Te vero Catilina consulatum sperare aut cogitare non prodigium atque portentum est? A quibus enim petis? A principibus civitatis? qui tibi, cum Vol- cacio consule in consilio fuissent, ne petendi quidem potestatem esse voluerunt.“ A mi különben ezt az előterjesztést „an rationem Catilinae habere deberet, si peteret“ s a rá adott választ „ne petendi quidem potestatem esse voluerunt“ illeti, az, mint Peter mondja, 2) nem a senatus előtt, hanem csak a consul bizalmas emberei előtt történt. 3) Hogy Sallustius is, Cicero is Catilinának a G6. évben való jelöltségére gondolnak, világos. De azon évben két választás volt. Sallustius nyíltan kijelenti, hogy Catilina a második választásnál akart pályázni; Cicero szavai azonban Ascon szerint az Afrikából való visszatérése utáni első választásra vonatkoznak, Momsen szerint 4) e két adat könnyen kiegyeztethető, mert mindkettő a 66. évben történt, de visszavont és a 64. év consulságára vagyis a 65. évi választásra megújított jelentkezésre vonatkozik. Cicero szerint 5) Catilina a 66. év folyamán jött Rómába és pedig azon föltett szándékkal, hogy a consul- ságra pályázzék, tehát elég ideje volt még a 65. évre pályázni. Az a kérdés, melyik választásra jelentkezett Catilina? Nem mondhatjuk azt, hogy mindkettőre, mert Cicero hallgat a két jelentkezésről, már pedig Cicero a Catilina ellen felhozott bűn- és szégyen lajstromból bizonyára nem hagyta volna ki a kétszeres visszavetést. Sallustius a másodikra való jelentkezésről beszél, az elsőt nem említi, mert akkor „ne petendi quidem potestas“ sem volt lehetséges Catilina részéről. A másodikra való jelentkezésnek azonban csak úgy lett volna, értelme, ha ’) Asc. p. 79. — 2) Geseh. Roms. II. 182. — s) Cie. p. Sulla 4, 13. — *) R. St. R. I. 485. — 5) Cic. Cat. I. 6, 15.
