Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1894

— 40 — Incolae ingressum, fructus vei alia decerpsisse, damnum quodcunque intulisse, et is non ret-ulerit R. P. Rectori vei P. Praefecto Scholarum, ipso facto excluditur ex Scholis nostris. 3. Quicunque Studiosorum post pulsum vesperi ad quietem dátum, uti fit hyeme hóra octava, in aestate liora nona, extra suum hospitium vagari sive cum armis sive sine armis deprehensus fuerit, ipso íacto exclusus est ex Scholis nostris. 4. Quicunque ex Studio sis popinas, tabernas, hospitia, domus suspectas, saltus, nuptias accesserit. et ibidem vei maxime rixas, contentiones, pugnas concitaverit, ipso íacto excluditur ex Scholis. 5. Quicunque Studiosorum cum vagabundis Studiosis, hic vei alibi exclusis Societatem iniverit, ambulaverit, conversatus fuerit, ipso facto excluditur ex Scholis nostris, nulloque gaudet privilegio Studiosorum et Gymnasii nostri.

1) •Nagy néha ezen szigorú rendszabályokon is áttör az ifjúság rakonczátlan része, az elöljáróság azonban mindig segít a bajon. A század derekán azonban olyan eset merült föl, mely miatt a város az intézetet a helytartótanácsnál is bepanaszolta.

2) i) Y. J. 1717. nov. 17. — 2) A város így adja elő hivatalos jelentésében az eseményt. A Holien7.ollern-e7,red itt tartózkodó része a városi gyöpön gyakorlatokat tartott ; oda mentek nézőbe a deákok is. Mivel azonban olyan nagy lármát csaptak, hogy a katonák a tisztjük szavát sem értették meg s mivel figyelmeztetésre sem hagytak föl a lármával, az egyik katona tisztjének parancsára ráütött az egyik deákra. Néhány napra egy Kis nevű esepregi születésű deák esti tiz óra körül pipázgatva járt-kelt a belső városban s pipáját éppen az őrségen álló katona előtt fújta ki. Összevesztek ezen, néhány katona behurczolja a deákot az őrházba s csak reggel bocsátja szabadon. Erre a deákok összeesküsznek ; a városbíró neszét veszi a dolognak s a városi kapitánynyal tudósítja az intézet igazgatóságát a készülő bajról ; ez azonban mit sem tesz. A kőt felső osztály erre egy délután nem megy előadásra, hanem a korcsmába inni s tánczolni s végül azt határozza el, hogy az őrséget megtámadja s a biró házát is megrohanja. A biró úgy veszi elejét a bajnak a katonasággal, hogy bezáratja a varos kapuit s a külső városban is őröket állít. A deákok erre békésen haza térnek. A biró azután újra fölszólítja az igazgatót, hogy az amúgy is nagyrészben nem-nemes zajongókat zárja ki az iskolából, hogy nagyobb bajtól ne kelljen tartani. S mivel az igazgató ezt nem tette, a biró a helytartótanácshoz fordúl segítségért a várossal. — Nem tudunk eligazodni ezen ügyön, mert csak a város szemével látjuk az egészet. Annyi bizonyos, hogy a helytartótanács a város előterjesztése alapján szigorúan hagyta meg az igazgatónak, hogy azonnal indítson vizsgálatot a zajongók ellen, a főbünösöket zárja ki, a többieket pedig bűnösségük mértéke szerint büntesse, s ha kellene, a városi hatóság segítségével is járjon el ellenük. V. J. 1750. jun. 16. és 30. Mint végződött az ügy, nem tudni ; a tanárok s tanulók könyvében egy kizárásról sincs említés,