Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1894

Előszó. A hol a hazánkba átnyúló stíriai hegyeknek legmagasb s legtömegesebb láncza a Gyöngyös vizéhez ereszkedik alá, ott terül el délnek nézve Kőszeg városa, a régi Kewzeg, Kewseg, Keuseg, Gunsa, Gunsch, Köszögh, Ginsium. Ingoványos talajon tévedezünk, mikor régi történetét keressük; csak a 13. században akadunk kissé szilárd földre, mely az újabb idők felé mindinkább szélesedik. Igazságos Mátyás királyunk halála után a trónkereső Miksa német császár hatalmába került, s Ulászló királyunk alélt kormánya nemcsak hogy vissza nem vívta hazánknak, hanem szerződésileg is átengedte ; osztrák hatalmat is uralt városunk ezen időtől fogva másfél száz évnél is tovább. Mig idegenben volt városunk, szerezte a török hatalom ellen kifejtett hősiesség-évei legnagyobb dicsőségét. 1532. aug. 5-én szállott városunk alá Szolimán fővezére, Ibrahim, hadával ; tódultak a török hadak egymásra Kőszeg ellen, aug. I2-én megérkezik a szultán is. Aug. 10-én már körülfolyta a várost a török-ár s 10 kisebb, 9 nagyobb rohamban ostromolja a csak 28 huszártól, 18 német lovaskatonától és mintegy 700 menekült földmivestől védett gyönge várost. Az elszánt vitézségnek, a férfias ellenállásnak örökké szép példája ragyog föl a védők harczában ; a török három heti sikertelen ostrom után megelégszik azzal, hogy a védőtársakban megfogyatkozott s testében meg is sebesült Jurisich szinre-szemre meghódol; aug. 31-én eltakarodik a török sereg városunk alól. Csodálattal, hazafias lelkesedéssel szemléljük a régi várnak maradékfalát, annyi hősiségnek néma tanuját ; de nem is volt idő, mely nem adózott volna csodálattal a hősi védelemnek. Mikor Turóczy, intézetünknek egykor tanára, Vasvármegyét irja le, nagy lelkesedve kiált föl : „Prima voluptatum sedes Ginsium est, urbs regia ac libéra; non auro aut. precario huc titulorum eluctata, sed virtute suorum immortali Atque liaec illa urbecula est, ipiae suam eripuit Graecis Spartain, transtulit in Ungariam ;