Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1894

— 13 — két részen ; a mieink az örömtől s nagy buzgón adtak hálát a vett jókért."

1) Szerencse, hogy vérkönyük nem folytak. Két hét múlva rendes plébánost küldtek ki Kuzmits Péter győri kanonokban,

2) egy lánglelkü férfiút, kinek kezében az új katholikus község csakhamar virágzásnak indult. Nem feledkezett meg plébániája anyagi ügyeiről sem s rendezte ezeket a várossal a pozsonyi kamara előtt kötött szerződésben.

3) A jezsuiták behozására szükségesnek talált alap már meg volt ; a terv többi része sem merült feledékenységbe. Közben annyi nehézség állt a jezsuita betelepítésnek útjába, hogy Széchenyi a ferenczrendieket akarta Kőszegre hozni, Kuzmits pedig két ferenczrendit segítségnek maga mellé is vett, hogy így is egyengesse utjukat. A város azonban épen nem egyezett bele a tervbe.

4) Időközben Kuzmits megint a régi tervhez szegődött, mert csak így remélhette sikerét megkezdett munkájának ; meg is nyerte szép szerével lassankint a befolyásosabb városi férfiakat annyira, hogy 1674. aug. havában egy protestánsokból álló küldöttség a városbíró vezetése alatt oly tartalmú emlékirattal jelent meg Bécsben a király előtt, hogy ha már szerzetnek kell lenni a városban, inkább olyan legyen, a melytől a szegény kőszegiek láthatnak segítséget, mint olyan, mely a szegény kőszegiektől vár eltartást. A mint a király hallja a kőszegiek kérését s módját keresi, mint teljesíthetné azt s vele régi kívánságát is, értesül Széchenyinek már 1666-ban benyújtott tervéről ; irat is nyomban Széchenyinek s emlékezteti régi szándékára (1674. aug. 28.) Az érsek Rákosról válaszol s nemsokára jön a király beleegyezése. Az érsek nem késedelmeskedik ; nyomban elhivatja a ferenczrendieket i) A visszaverés történetét bőven beszélik el a plébániai följegyzések ; röviden szól róla Krones s más írók. — 2) A plébániai följegyzések mindig Kuzmits-nak irják ; a városi jegyzőkönyvek Kuzmics-ot. Krones: (Zar Geschichte Ungarns. 58.1.) Kuszenics-ot írnak. —3) Pl. F. — •») V. J. 1674. aug. 10. s 12.