Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1894

A. Az államtól való függetlenség kora, I. A jezsuita korszak. /. A jezsuiták letelepedése. A mohácsi vész nemcsak húszezernél több magyar harczost temetett kora sirba ; elveszett ott hosszú időre hazánk politikai egysége, el vallási egysége is. A mohácsi téren az egyháznak sok szolgája, köztük hét főpap vérzett el ; a vészre következő zavaros időkben a török hódítás s pusztítás, a polgárháborúk sem kimélték a papságot, nem sajnálták az egyház intézményeit ; széthányt kolostorok, romokba döntött templomok, eltűnt püspökségek s káptalanok a szomorú korszaknak még szomorúbb emlékei. A „Zápolya öldöklő századában" az egyháznak még ép részeit rontotta az éhes birnivágyás, melyet a párthíveket hajhászó ellenkirályok sokszor elnéznek, sokszor szabadjára eresztenek. Az egyház intézményei pusztúlnak s pusztúl velük az egyház is ; papsága megfogyatkozik számban, meg erkölcsben s tudományban. S a szent királyok hitének romjai közt egy új hit talál dús televényföldre, mely nagy gyorsan futtatja be buján növő termésével a romokat. A protestantismus először a városok német népét hódítja meg, a tiszta magyarság nem lelkesedik a „német hit"-ért ; a mint azonban magyar nyelven s magyar szellemben hirdetik nagy lelkesen az új hitet, hozzászegődik lassankint a vidéki nemesség és ezzel a falusi nép i§.