Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893

7 csak ki kell őket művelni, hogy az ember megvalósíthassa magasztos czélját. ') S valóban így kell lenni, mert ugyan hogyan lehetne azt állítani általában az emberről, hogy az összes teremtmények ura, a teremtés koronája, lia csak ritka esetben volna meg az embernél az a tehetség, melylyel valóban a teremtmények ura lehet. S lia a gyermekekről táplált remény füstbe megy, méltán nem a természetet kell vádolni mostohaságról, hanem a gyermekek gondozására kell hárítani e hibát.

2) Mert a gyermeket úgy kell nevelni, mint természete megkívánja, arra, mire hivatottsága van, különben a gyermek olyan lesz, mint a szántóföld kellő művelés nélkül. Igaz, hogy nincs mindegyiknek egyforma tehetsége; Quintilianus is elismeri, hogy az egyik fölülmúlja a másikat. ) De mivel így áll a dolog, a gyengébb tehetségűt el kell hanyagolni, nevelésére ügyet sem kell vetni ? Ki merészelné még ily esetben is a nevelés nagy hasznát elvitatni? Igen szép hasonlattal él e dologra vonatkozólag Cicero, midőn mondja, hogy a mint nem minden jól művelt szántóföld hoz jó gyümölcsöt, ép így minden jó nevelt lélek sem hozza meg a remélt sikert; de a mint a termékeny szántóföld sem hoz semmit művelés nélkül, ép úgy a lélek sem képes semmire tudomány nélkül. ") A rómaiaknál a nevelés a családban vette kezdetét, s hogy igen nagy gondot fordítottak rá, világos. Mert csak a jó nevelésről való szorgos gondoskodás szülhetett Rómának annyi jeles férfiút. Hisz Cicero maga mondja, hogy fiait inkább ő maga tanítja, inkább maga vesződik, velők, minthogy valami idegen tanítóhoz küldje őket. 5) Öt magát is nagyon gondosan nevelte atyja, korán beleoltotta a tanulás kedvét, de mint maga Cicero is mondja, nem annyira a tudományos nevelés volt a fő, hanem a jó házi szokások, házi szabályok nevelték. 6) Es vájjon hajthatunk-e nagyobb hasznot hazánknak, mintha jól nevelt ifjakat nevelünk részére? Bizonyára nagyobb hasznot nem hajthatunk az államnak, mintha neveljük, oktatjuk az ifjúságot, mondja Cicero. 7) ') Cic. de lin. bon. el mal. V. 15. — 2) Qu. I. 1.2.— s) Qu. I. 1.3.— *) Cic. Tusc. Quaest. II. 5. — v) Cic. Ep. ad. Att. VIII. 4. — 6) Cic.de. rep. I. 22. — 7) Cic. de div. II. 2.