Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893

18 tottságban voltak. A nevelő oktatást a legrégibb időkben, főkép az első puni háború előtt, de még jóval később is megvetésre méltó dolognak tartották, s azért a szabad polgárok semmikép sem vállalkoztak volna gyermekek nevelésére. Legtöbbnyire egy rabszolgát bíztak meg a gyermek oktatásával, s többször megtörtént, hogy a rokonok és ismerősök gyermekei is hozzácsatlakoztak. Ezek a grammaticusok és rlietorok legtöbbnyire bódékban vagy keresztútakon tanítottak, s e helyre rendesen a paedagogus kisérte a gyermeket, kinek szerepét a családban már láttuk. A római iskolaügy kezdete a szabados (szabadon bocsátott rabszolga) Spurius Carvilius nevéhez van fűződve ; nem mintha az ő iskolája lett volna Rómában az első, hanem mivel ő volt az első híresebb grammaticus. Már régebben is voltak iskolái a római népnek, így pl. Rómában K. e. 449-ben, Tusculumban K. e. 337-ben. De magától értetődik, hogy egy oly nép, a melynek már 200 évvel Carvilius előtt irott törvényei voltak, iskolákkal is rendelkezett. A puni háborúk után a római gyermekeket leginkább görög rabszolgák tanítgatták ; maga a köztársaság nem igen avatkozott bele az iskolaügybe, legfeljebb negatíve, a mint ez kitűnik a 161. évi senatusconsultumból, midőn a görög philosopliusokat Rómából kitiltották tanításuk miatt; vagy a 93. évi censori rendeletből, mely azok ellen kel ki, a kik sátrakban vagy útakon összehívják a gyermekeket s ott oktatják ; megokolták pedig a tilalmat azzal, hogy mindez az ősök szokásaival és intézményeivel nagy ellentétben van. De mindezen rendeleteknek kevés sikerök volt. A nevelés ezen módja lassankint, egész észrevétlenül általános lett, s a császárok korában már az állam veszi kezébe a nevelés ügyét, a tanítók tisztelete nagyon növekedik, s a magániskolák helyett nyilvánosakat állítanak fel, melyek többet érnek a magán iskolánál, mint Quintilianus bizonyítja. *) Quintilianus nem fogadja el azok bizonyítékait, kik a magán nevelést többre becsülik a nyilvános iskolánál, 1) Qu. I. 2.