Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893

14 nagyobb büntetés; legyen meg a szülői gyöngédségben a szülők nelieztelésétől s az atyai fenyítéstől való félelem is, mint mondja maga Cicero. Ennek is megvan azonban a maga liatára s a mily helytelen a túlságos gyengeség, ép oly káros a túlságos szigor is. Azért fakad ki Cicero is azon szülők és tanítók ellen, kik nemcsak szóval dorgálják a gyermekeket, hanem még vesszővel is fenyítik őket, s midőn valami gyász alkalmával kissé vidámabbak, sírni késztetik őket. ') Nagy akadály az erényekre való törekvésben maga a test is. A lélek ugyan kész. de a test erőtlen. S ép azért kell, hogy a testiséget fékezzük s hogy a szülők szeretettel teljes szigorúsággal segítsék e tekintetben a gyermeket. Nézzük csak a spartaiakatí Ott az itjakat munkával, vadászattal, futkozással, éhséggel, szomjúsággal, hideggel, meleggel egyaránt edzették, s ha halálra vesszőzték is őket, egyetlen jajszót sem ejtettek volna ki szájukon. 2) Nagyon természetes, hogy ez túlságig vitt módszer. de mindenesetre bizonyítja, hogy a testiséget is lehet elég sziik határok közé szorítani. De minek erényesnek lenui ? hisz az erénynek nincs meg a kellő jutalma, sőt nemcsak, hogy nincs meg a jutalma, hanem legtöbbször nyomor az ára. Nem volna elég a nap hossza sem. ha az ember el akarná számlálni, hogy hány erényes ember nyomorog s hány erkölcstelen embernek megy jól a sorsa. ) Csakhogy az erényben már magában benn van a jutalma. Az erényt mindenkiben szeretjük s ez az általános becsiilés már nagy jutalom. Hisz az erénynél nincs semmi szeretetreméltóbb s azt, kiben megvan, bárhol a világon szeretjük.

4) Ily nagy fontosságot tulajdonítottak ők e pogány világban a vallásnak; ettől várták, hogy a régi római nagyság ismét feléled, melyet bizony már nagyon leapasztott amaz erkölcstelenség, mely már Cicero korában is hatalmasan terjedt s később még inkább. Azt hiszem, tanulhatnánk tőlük ! Az ősök vallásossága tehát az első erény, melyben a gyermeket gyakorolnunk kell. A másik, a melynek " lFCi^. Tusc. Qiviest. III. 27.—2) Cic. Tusc. Quaest. II. 14. — 3) Cic. de nat. deor. III. 33. - 4) Cic. de nat. deor. I. 44.